Berki Krisztián: mi sem vagyunk gépek

Ismét a tatai edzőtáborban gyűjtötték az erőt a férfi és a női tornászválogatott tagjai. Nem volt megállás és lazítás, sűrű a menetrend, párosköröket, ollót, ellenollót és orsókat gyakoroltak - többek között - nap mint nap a lovon. Az olimpiai és kétszeres világbajnok magyar tornász, a lólengés-specialista, Berki Krisztián is gőzerővel edzett az ötkarikás edzőközpontban. A körülmények ideálisak az Újpesti TE sportolójának is, így nem utoljára lesznek itt ebben az évben. A déli ebédszünetet megelőzően tudott ránk szakítani egy kis időt Krisztián. Szokásos szerénységével fogadott minket ezúttal is, ismertsége, eredményei ellenére ugyanolyan alázattal végzi munkáját. Értékelte lapunknak az elmúlt esztendőt, beszélt a sikertelen vb-ről, a kontinensviadalon szerzett ezüstérméről, és természetesen a reményteli folytatásról.

– Szinte egyeduralkodónak számít ezen a szeren a tornasportban, azonban a 2013-as év vegyes eredményekkel zárult. Az antwerpeni világbajnokság favoritja volt, de a selejtezőben leesett a lóról, a moszkvai Eb-n viszont ezüstérmet szerzett... 
– Az olimpia utáni év volt a tavalyi, talán nehezebben tudtam visszarázódni Londont követően. Ettől függetlenül minden egyes versenyre igyekeztem maximálisan felkészülni. Az Eb-n csupán csak apróságon múlt az aranymedál, a leugrásnál követtem el egy kis malőrt. A döntőben 15.533 pontot kaptam a bíráktól 6.7-es kiinduló pontú gyakorlatomra. A vb-re egy teljesen új gyakorlattal utaztunk, de úgy érzem, jó formában voltam akkor is. A selejtezőben adódott egy pillanatnyi hiba, amit korrigálnom kellett, ennek következtében azonban leestem. Bemutattam egy új elemet, azonban szerintem az volt a gond, hogy nem volt elég időm tökéletesíteni, fejleszteni a produkciómat. Sajnos így huszonegyedik lettem. Ez amúgy azt jelenti, hogy mi, sportolók sem vagyunk programozott gépek, hanem emberek. Nem tudunk minden alkalommal a topon lenni, azonban az a legfontosabb, hogy sikerüljön mindig felállni azután az adott szituációból, és levonni a szükséges következtetéseket is.

– Mennyire tud még belevinni új elemeket a gyakorlatába?
– Látunk újdonságokat nemzetközi szinten a külföldi versenyzőktől, mindig vannak más mozdulatok. Igazából azonban megvan mindenkinek a saját stílusa, nyilván azt tudjuk, hogyan-miként újuljunk meg. Az nagy előny, hogy mindig olyan szeren tudok készülni, amilyen viadalra készülök, és ez annak köszönhető nagyrészt, hogy mi is benne vagyunk a kiemelt sportágak körében.

– Mire készülnek ebben az évben?
– Március elején már kezdődnek is a megmérettetések, addig az alapozási időszak zajlik, februárra pedig gyakorlatképes állapotban leszünk. Május közepén rendezik az Európa-bajnokságot Bulgáriában, előtte lesznek a világkupa fordulók, és különböző seregszemlék itthon. Az év fő versenye pedig a vb lesz ősszel, itt már a csapat kvalifikálhatja magát a következő világbajnokságra, abban az esetben, ha a legjobb huszonnégybe kerülünk. Sok jó európai lovas van, de még mindig azt mondom, hogy Ázsia a legnagyobb riválisunk. Természetesen a cél a riói olimpia, ahol mindenképpen meg szeretném védeni a címemet.

– Számos sportoló jótékonykodik. Mennyire szokott részt venni ilyen jellegű akciókban?
– Több karitatív tevékenységnek és eseménynek is részese voltam. Dedikált relikviákat ajánlottam fel, legutóbb például a Tűzoltó utcai Gyermekklinikának gyűjtöttünk, és az ereklyéinkre lehetett licitálni. Szerencsére nagyon sok pénzt gyűjtöttünk össze a gyerekeknek, ha jó ügyért küzdünk, mindenképpen megéri.

Hamburger Kinga -->