Könyörület

Szalay Attila

Megszégyenülés, összeomlás, megsemmisülés. Lehetne keresni még a szavakat arra, amikor a tizennégyes játékos térdre rogyott, az arcát a két kezébe temette, majd előre dőlve hason fekve elterült. S így is maradt mindaddig, amíg a világ­sztár oda nem lépett hozzá, hogy talpra állítsa.

Arjen Robben könyörületes volt vele, de hasonló nemes gesztusokra Devecseri Szilárd itthon nem számíthatott. 

Miután fájdalmas öngólt vétett – egy ártalmatlannak tűnő holland beadás végén a saját kapujába fejelte a labdát élete második felnőttválogatott-meccsén –, teljesen összetört.

Nem volt senki a pályán a magyarok közül, aki felsegítette volna, még a lemondását fejben talán már fogalmazó Egervári Sándor szövetségi kapitány is csak rezignált arccal kortyolt egyet a vizespalackjából. Egyedül a Bayern München holland klasszisa érezte úgy, hogy nem nézheti tétlenül, ahogy a ránézésre is rutintalan védő ott fekszik a pályán magába roskadva.

A már szinte elfeledett jelenetsor az elmúlt egy hétben újra többször szembejött velem, miután kisorsolták a Nemzetek Ligája csoportjait, a magyar válogatott pedig Németország és Bosznia-Hercegovina mellett Hollandiát kapta ellenfélnek. Az ősszel kezdődő sorozatban tehát először találkozunk a hollandokkal 2013. október 11-e óta. Aznap 8–1-re kaptunk ki Amszterdamban vb-selejtezőn, és Devecseri Szilárd karrierje azzal az öngóllal lényegében kettétört.

Vagyis hát, nem csak a szerencsétlen mozdulat miatt. A nyakába zúdult az internet összes gúnya. Hosszú heteken, hónapokon át közröhej tárgya volt, divat lett leutánozni, viccet csinálni egy ember legrosszabb napjából. Még el is nevezték, vírusként terjedt a „Devecsering”.

Nem sokkal korábban Guzmics Richárd hibázott nagyot a válogatottban Románia ellen, és ő is céltábla lett. – Egy fiatal srác voltam, aki csak szerette volna képviselni a hazáját – mesélte egy interjúmban. – Nem mindig tudtam mit kezdeni a kialakult helyzettel, volt, hogy dühöt éreztem, meg tehetetlenséget, meg igazságtalanságot, hogy miért velem történik mindez.

Guzmics külföldön lelt nyugalomra, Lengyelországban kapott bizalmat, ahol újra felépítette magát, így ott lehetett a 2016-os Eb-n. Devecseri itthon maradt, és soha többé nem hívták a válogatottba, jobbára az NB II-ben játszott.

Óriásit fordult a világ a magyar válogatottal 2013 óta, már elképzelhetetlen, hogy Marco Rossi csapata nyolcat kapjon – nemcsak a hollandoktól, hanem bárkitől. Azt viszont csupán remélhetjük, hogy azóta nemcsak védekezést, hanem könyörületet is tanultunk.