Gyerekszáj, avagy jépa, jetek, mogyojó meg a Szelimsárkány

Gyerekszáj sorozatunk első részében én listáztam leányom elmúlt éveinek aranyköpéseit, most pedig jöjjön kollégám, Mórocz Károly gyűjteménye Máté unokájával átélt kalandjairól.

Sikerélmény ajándékba

– Mindent tudok mondani! – állította határozottan Máté unokám. Még csak négy éves volt akkor, de határozottan öntudatos. Alkalmi logopédusként tettem egy próbát: – Répa, retek, mogyoró. – Jépa, jetek, mogyojó! – hangzott azonnal a válasz. Megráztam a fejem, és ismételtem. Ő csodálkozott, vállat vont, és szintén ismételt. Én következtem, türelmesen, még egyszer. A fiú elgondolkodott, és így szólt: – Jó, te máj nagy vagy, tudsz jecsegni, de akkoj is jépa, jetek, mogyojó! Mi így mondjuk az oviban, tudd meg!

Mosolyogtam, elfogadtam. Ahogyan azt is, hogy a kocsiban nincs esélyem, a GPS-en, vagy a telefonon, ha valamilyen játékkal versenyezni szeretne velem. Elindítja, simán leküzdi az első szintet, majd a másodikat – eddig én is jó vagyok –, aztán megy tovább és tovább, én meg csak bámulom a nyíló virágokat, lövöldöző emberkéket. Egyszer szürke, esős idő volt, az autó Bicske felé járt, Máté az ötödik szinten. Váratlanul megkérdezte: – Papa, mi értelme van ennek? – Minek? – Tudod! Továbbjutok, de mit kapok érte? – A sikerélményt. – Hát..., azt nem értem micsoda, de nem egyezhetnénk meg cukorban vagy valamilyen legóban? Megegyeztünk.

Pihenek és jó vagyok

A fáradhatatlan kisfiút egy nyalóka ígéretével lehetett kicsalogatni a vízből. A törölközésnél rábeszéltük, hogy pihenjen egy kicsit, legyen jó, addig olvasunk neki a különleges járművekről. Sóhajtott, bólintott, lefeküdt. Az első jármű bemutatása után nagy meglepetésre kérte a következőt, majd a következőt. Értetlenkedő arckifejezésünket látva ártatlan szemeit nagyra nyitva kérdezte: – Nem ti kértétek, hogy legyek jó? És hogy pihenjek? Hát most jó vagyok, és pihenek! Még egy repülő következett, aztán... – Elfelejtettétek a nyalókát! Megígértétek! Utána pedig fürdés, ugye? Megnyugodtunk: szerencsére mégsem beteg a gyerek.

Lábakat a szőnyegre!

Mama, papa és az ötéves unoka hármasban egy nehéz nap estéjén. Végre fürdés, persze a dínókkal, aztán fogmosás. Utána a rutinos unoka: „Éhes vagyok! Kérek szépen...” Hát, igaz, nem sokat vacsorázott, legyen. Újabb fogmosás, elvonulás papával aludni. Pontosabban: „Papa, mesélj! Fejből! Tudod, a szegény emberről és a Turulmadárról és a Szelimsárkányról...” Hát persze, hogy mesél a papa. „Szomjas vagyok!” Víz érkezik, még egy kis mese, válasz a villámkérdésekre, alvás. Másnap hajnalban papa-mama félálomban. Egy rámenős látogató érkezik, rázogatja őket: „Jó reggelt, tegyétek le a lábatokat a szőnyegre! Játsszunk!”

Lemerült a lovagmobil

Ez a harc lesz a végső, dúdolgattam magamnak halkan, reménykedve. Mostanában – túl a Miki egér korszakon, a Szelimsárkányon – a Nexo Knights ideje érkezett el kisunokámnál. Aki nem tudná, bátor lego-lovagokról van szó, akik ádáz harcot vívnak a gonosz bohóccal és különféle szörnyekkel. Általában győznek, időnként azért vesztenek. Az utóbbi történt nemrégiben. A fiú felsóhajtott, és bánatos arccal elkezdte döntögetni a lovagokat. Megkérdeztem: miért? Legyintett. – Tudod, ők együtt erősek igazán. Most megszűnt közöttük a kommunikáció, mert lemerült a mobiljuk... Megegyeztünk, hogy megnézünk egy mesét, addig helyreáll a világ rendje. Reszkess, bohóc! Reszkessetek, szörnyek!

Mama, babakocsi és a láb

Az idén először érkezett Tatabányára a nagyszülőkhöz az unoka. Este sokáig szurkolt a kézilabdázó magyar fiúknak mindenki – természetesen ő is –, így álmosan ébredt a család. Persze, mint ilyenkor mindig, a kicsi volt a legfürgébb. Rutinosan megtalálta mama mobiltelefonját, segítség nélkül okosan elkezdett játszani, a szőnyegen üldögélve. Mama félálomban botorkált arrafelé, és rálépett a lábára. Mind a ketten megijedtek, de láthatóan a felnőtt sokkal jobban: – Jaj, bocsánat, nem fájt? – kérdezte ijedten. – Semmi baj – válaszolta Máté, miközben nyugodtan játszott tovább a telefonnal. – Amióta kistestvérem van, mindennap átmegy a lábamon a babakocsi...

Szinte minden tilos...

Elindultunk otthonról, a papa és az unoka. Vidám hangulatban, jókedvűen érkeztünk célunkhoz, gondoltuk, izgalmas és emlékezetes percek várnak majd ránk. Aztán egy táblát látva mindketten kicsit megszeppentünk. Felolvastam, mire kell odafigyelni: „Tilos lopni, szemetelni, káromkodni, verekedni, zenét hallgatni, szotyizni, rollerozni, növényt tépkedni, rongálni, köpködni, kavicsot és homokot dobálni, focizni, dohányozni, feleselni, görizni, bicózni, alkoholt fogyasztani.” Eddig a rossz hírek. Óvatosan körülnéztünk, és elmosolyodtunk.  A jó hír, hogy legalább játszani lehet. Mégiscsak egy játszótéren olvastam a tiltásokat.

Az ön gyermekének is van mondanivalója? Írja meg nekünk a [email protected] címre, hogy betehessük a következő válogatásunkba!