R. Sándor terhes nőket ölt a meg nem született csecsemők kisujjáért

Cserna-Szabó András Sömmi címmel tavaly megjelent regényéről is mesélt „Csendes Tollnak” és a hallgatóságnak. A történetben Veszelka Imre az első pillanattól az utolsóig jelen volt tanúként beszéli el cimborája, a két világ határán egyensúlyozó Rózsa Sándor történetét.

– Szégyellem, de akkor ezt most mondjuk ki: én egy rendes posztmodern író vagyok. Az újrahasznosítás az egyik lényegem – mondta az író arra a felvetésre, hogy a Sömmi vajon teljesen más-e, mint amit eddig írt, vagy fikció, esetleg történelmi töltetű mű. A Szentesről származó Cserna-Szabó András szerint nincs még egy olyan ember, akiről ennyi legenda és mítosz élne az Alföldön, mint a főhőséről. Az irodalom, valamint a legendák és a népköltészet Rózsa Sándora mellett az író szerint keveset tudunk a történelmi alakról.

– Nem vagyok történész. Mint írónak, nem az a feladatom, hogy az igazi Rózsa Sándort bemutassam az embereknek, de ennél a könyvnél nem hagytam ki, nem felejtettem el a valóságos alakot sem – mondta a beszélgetés alatt. A barátai, akik olvasták a Sömmit, a kilencedik fejezetben olvasottakra azt mondták, ezen a ponton már Tarantino beszélt belőle. Ennyi vért és kegyetlenkedést nem kellett volna beleírni.

– Nem mondtam el nekik, hogy ebben a fejezetben egy betűt sem találtam ki. Az egyetlen olyan része a könyvnek, amely tényleg a valóságos történelmi Rózsa Sándor ámokfutását mutatja be – mesélt a Sömmi visszajelzéseiről a szerző. Szerinte nagyon érdekes, hogy az belefér a mi Rózsa Sándorról alkotott képünkbe, hogy a főhős apja beledobja az ördögöt a kútba, amikor az el akarja kérni a fia lelkét. Az viszont hihetetlennek tűnik az olvasónak, hogy Rózsa Sándor szerbeket és románokat gyilkolt a Délvidéken számolatlanul, vagy hogy terhes nőket ölt meg azért, hogy a meg nem született csecsemők kisujjához hozzájusson, mivel az ő társadalmi köreiben elterjedt hit szerint a golyó nem fogja azt, aki ilyennek a birtokában van.

Az ötletet, hogy a regény milyen formában szóljon az olvasóhoz, Tömörkény Istvántól vette át a szerző. A Sömmiben ugyanis az elbeszélő irodalmi nyelven beszél, amint viszont megszólal valaki, akkor „őzik”, épp mint Tömörkény prózáiban.

A Sömmiből egyébként film is készül, ketten is meg akarták szerezni a jogot, végül Pálfi György producere vette meg. A beszélgetés alatt az is szóba került, hogy a szerző szerint Rózsa Sándor az egyetlen olyan atyafink, akiről tudják Amerikában, hogy kicsoda. Eddig három amerikai szerette volna megfilmesíteni a „Rózsa Sándor-sztorit”. Először Móra Ferencnek, a Szegedi Múzeum akkori igazgatójának írtak levelet, hogy szedje össze az összes dokumentumot róla és adja el nekik, mire ő visszaírt: kikéri magának, hogy az ő városa arról az emberről legyen híres, aki kivágta a terhes anyák hasából a magzatot és levágta az ujjukat, mert az ő kultúrköreikben ez talizmánként szolgált. Ezután Krúdy Gyula írt egy regényt Rózsa Sándorról. Cserna-Szabó András szerint rosszul sikerült, mert Krúdynak nem sok köze volt a dél-alföldi néplélekhez, de mindenesetre ezt is meg akarták venni az amerikaiak, mint ahogy egy osztrák író által a 30-as évek végén jegyzett romantikus regényt is meg akartak filmesíteni.

Jász Attilát az is érdekelte, hogy a Sömmi gasztronómiai szála hogyan kapcsolódott a történetbe. A szerző gasztronómiai újságírónak tartja magát, a regényben Rézi néni készíti a díszebédet és azokat az ételeket főzi meg, amelyek az olvasó által is ismert Rézi néni-szakácskönyvekben szerepeltek. Cserna-Szabó András szerint az irodalomtörténet és a történettudomány a mai napig komolytalannak tartja a gasztronómiatörténetet, ezért aztán hihetetlen mennyiségű feltérképezetlen érdekesség van, amelyet még parírra lehet vinni valamilyen formában.

Esszék, versek, filmkritikák és interjúk

Az Új Forrás októberi számában ez alkalommal is helyet kapott egy interjú, Jonathan Franzent Tisztaság című új regényéről Laura Miller kérdezi. Franzentől Távolabbra címmel egy esszét is olvashatunk a folyóiratban. Báthori Csaba és Marczinka Csaba versei, valamint Moesko Péter Leginkább szükséged című prózája is az októberi számban találhatók.

Lukács Nikolett az újhellenizmusról, Bazsányi Sándor pedig Nádas Péter korai elbeszéléseiről írt tanulmányt. Fülöp Péter és Philippe Brame esszéi mellett Szabó Márton István filmkritikája is olvasható az október elején megjelent Új Forrás irodalmi folyóiratban.

Lukács Nikolett az újhellenizmusról, Bazsányi Sándor pedig Nádas Péter korai elbeszéléseiről írt tanulmányt. Fülöp Péter és Philippe Brame esszéi mellett Szabó Márton István filmkritikája is olvasható az október elején megjelent Új Forrás irodalmi folyóiratban. -->