Tatai esküvő az edzőtábor felett villogó olimpiai karikákkal

A 2024-es magyarországi olimpiára nagy reményekkel készültek legjobb sportolóink. Természetesen a legtöbbjük Tatán. Szerencseszámnak számít a 21 – ennyi aranyat vártak a szakvezetők, a szurkolók persze a dupláját. A nagy esélyesek közé tartozott a Kajakkirálynő és a Vívókirály. (Mondtuk nekik, hogy a cikk már 8 évvel az olimpia előtt megjelenik, ezért kérték, hogy a nevüket egyelőre hallgassuk el– a szerk.).Úgy tervezték, hogy a megmérettetés előtt összeházasodnak, méghozzá stílszerűen a Tatai Olimpiai Edzőtáborban. Hatalmas buli ígérkezett, úgy gondolták, mindent előkészítettek... – kiderült, csak majdnem mindent. A tűzijátékról sajnálatos módon elfeledkeztek.

Őket lepte meg a legjobban, amikor a ceremónia után a közeli Cseke-tó felett váratlanul megjelent az olimpiai öt karika. Az Európát jelképező kék, az afrikai fekete, az amerikai piros, az ázsiai sárga, az ausztráliai zöld. Gondolkodtak egy kicsit, ki lehet a szponzora ennek, de utána ők is elmélyülten figyelték a több ezer vendéggel együtt, hogy mi történik. Az átmérőjük egyenként legalább száz-száz méter volt. Fél órán keresztül bevilágították a várost, majd csendesen belecsobbantak a tóba. Ria, Ria, Hungária! Perceken át csak ezt hallották a városban, ahol óriás kivetítőkön közvetítették az esküvőt. A 24 Óra természetesen meghosszabbította a lapzárta időpontját.

Néhány perccel ezelőtt Tex ábrándos szemekkel nézte Moxot a Marson. Érezte, hogy feszülnek benne az energiák, ebben a pillanatban mindenre képes lett volna.

– Válassz magadnak egy bolygót! – suttogta Tex, földi mértékegységre átszámítva kétezer decibel hangerővel. – Mox elpirult, ez a Földön száz négyzetkilométeres területen húsz fokos felmelegedéssel járt volna, de a Marson meg sem rezdült semmi. Tex elővette ezer négyzetméteres zsebatlaszát, és a Földre mutatott. Hozzátette, három a szerencseszáma, legyen a harmadik bolygó a cél. Ide repíti perceken belül az öt különleges gyűrűt, amelyeket titokban kovácsolt a marsi barlangokban. A pirotechnikában járatos weffektől és a környezetvédő törkukkoktól tanult technikákat alkalmazta, hogy a gyűrűk a célba érkezés előtt megálljanak, világítsanak, majd lehullva kihunyjanak és ne okozzanak semmiféle kárt.
Tex elővette az elsőt, egy kéken villogót, majd laza csuklómozdulattal elhajította. Pontosan célzott, hiszen a Marson pár hónapja nyerte meg a frizbibajnokságot. Aztán következett a feketén, pirosan, sárgán és zölden villódzó gyűrű. – Legyünk olyan boldogok, mint azok a lények, akiknek a közelébe érkeznek – kívánták egymás kezét szorongatva. Bár nem tudták, de a Mars óriás szerelmesei és a két kiváló magyar sportoló ugyanabban a pillanatban mondta ki a bűvös szót: – Szeretlek!

Térjünk vissza a vizek és a sport városába! A Kajakkirálynő és a Vívókirály és velük együtt a több száz sporttárs, vendég ámulva figyelte a különleges tűzijátékot. Meghatódtak, lélekben megerősödtek. Az esélyesek közé tartozó focistáktól a nyolc tatabányai cselgáncsozón át a tatai sárkányhajósokig mindenki elcsendesedett egy percre, majd elkezdték énekelni a Himnuszt.
Tex és Mox két nap múlva elhatározták, hogy a szomszédos kék bolygóra költöznek. Nem sokat tanakodtak, a különleges tűzijáték közelében választottak maguknak lakhelyet. Tatához közel, az Ágoston-ligetben, a Szent László királyról elnevezett dombon pontosan huszonegyszeresére emelkedett a sugárzás a magyarországi olimpia megnyitója utáni napon. Vendégek érkeztek a Marsról, békés szándékkal.

(Mórocz Károly Fantasztikus megyei történetek című sorozatának legújabb darabját olvashatták.)