Ekkora halat fogott a környei horgászverseny győztese

Idén a korábbi évekhez képest rekordnevezést könyvelhetett el a Környei Horgász Egyesület a Nemzetiségi és Sörfesztivál részeként hagyományosan megrendezett verseny kapcsán, hiszen reggel 58-an telepedtek ki a tó partjára és bíztak a horgászszerencsében. A későbbi győztes az 1-es helyen bűvölte a vizet, s már alig pár órával a verseny kezdete után megjegyezte, hogy a szám egyben a helyezését is jelenti. Először egy 4,24 kilós ponty akadt a horgára, majd érkezett a közel 5 kilós, de a szabályzat szerint az első „befutót” vihette haza, így érkeztek el a
búcsúzás percei...

A horgászok egy része minden kapás hírére felkapta a fejét, amely percek alatt futótűzként terjedt, így nagy volt a – valljuk be, irigykedéssel kísért – ámulat, amikor hírét vették, hogy a gáton tekintélyes méretű amur került valaki szákjába. Ő volt Hartmann Ernő, aki egy 7 kiló 70 dekás példánnyal küzdött meg sikerrel. Volt, aki „sok kicsi sokra megy” alapon törpeharcsára vadászott, de közben azzal is élcelődött, hogy a tóban nincs is más hal, mert azt „lenyúlja” az elnökség. Erre azért jó pár horgásztárs rácáfolt, hiszen a verseny 5 órája alatt összesen 64 kiló 76 deka halat fogtak ki, a díjazottak ezúttal is a tatabányai Fisch Kft. ajándékait vehették át Török Mihály egyesületi elnöktől.

Az élen tehát Szappanos János végzett 12,78 kilóval, második lett Hartmann Ernő 10,8 kilóval, s ő a 7,7 kilós amurnak köszönhetően a legnagyobb halért járó ajándékokat is bezsebelhette. Száler György 5,84 kilóval a harmadik helyen végzett, negyedik lett Nagy Csaba (5,73) és ötödik Tóth Béla (5,36), a törpeharcsavadász. A horgászverseny ideje alatt a parton hagyományosan sürögtek-forogtak a nők és férfiak, és rotyogtak a hatalmas kondérokban az ízletes falatok, hiszen az eredményhirdetés után elérkezett a gulyásparti ideje, s aki ellátogatott a tópartra, biztosan nem bánta meg.

Mindeközben kicsivel odébb már javában tartotta Gubicza István a kajakozni vágyók számára az eligazítást, de később megállapította, hogy az információkat nem mindenkinek sikerült maradéktalanul befogadni: egy – magát rutinos kajakosnak valló – fiatalember például magabiztosan ült a végébe, azt gondolván, hogy az elején fog lapátolni... Hasonló magabiztosság jellemzett egy egészen fiatal gyerkőcöt is, akinek szintén gondot okozott, hogy
melyik a kajak eleje és a vége, ennek ellenére édesanyját a „segédjének” nevezte ki...