Zoltán Erika - A közönség (a) büszkesége

- Harminc év a színpadon. Megterhelő?
- Nagyon hosszasan tudnék erről mesélni. Gyakorlatilag azt kell mondjam, nagyon egyszerűen. Sosem álltam le, sosem tartottam szünetet, nem sértődtem meg a világra. Nem kellett feloszlanom, azután újra egyesülnöm, búcsúkoncertet tartanom. Világ életemben énekes pályára készültem. A genetika és még sorolhatnám, mennyi minden terelte erre felé a későbbi életemet. Szerintem annál nagyobb ajándékot nem kaphatsz az élettől, hogy azt csinálod, amit szeretsz és amihez értesz.



- A zenei pályán könnyű előre, előbbre jutni? Ezzel bizonyára sokan vitatkoznának...
- Ha nem is volt rögös az a bizonyos út, de kisebb megszakítás azért volt a zenei életemben. A leglassabban az a bizonyos tíz hónap telt el... Úgy emlékszem 1997 október végén volt az utolsó fellépésem. Két hónapra rá született meg a ma már 18 éves kislányom. Egy-két televíziós fellépést vállaltam, de azok nem voltak igaziak.

- Kislányuk, Zoé érkezését dalban is megörökítették. A Mr. Hóember igazi vallomás lett…
- Örülök, hogy ennyi idő után is így látja. Előadóművészek vagyunk a férjemmel, valahogy adta magát, hogy így tudassuk a közönséggel az örömünket. Amikor forgattunk, már hatalmas pocakom volt. Szerintem akik átélték ezt az érzést, tudják, miről szól a dal. Vannak, akik cikizik, de nekem fontosabb, hogy a többség még most is mosolyogva hallgatja. Nekünk örök életünkre csodás emlék marad.

- Mennyire változtatta meg az életét az anyaság?
- Tökéletesen. Érdekes ez, mert tulajdonképpen önmagunk maradunk, de mintha egy új dimenzióba indulnánk. Az áldott állapot – véletlenül sem terhesség – csodás időszak volt. Több lett a hajam, még több energiám lett, mint egyébként, a testem szinte újjászületett. Csak az utolsó hónap volt nehéz… Zoé megérkezése után pedig egyértelmű volt, hogy most már ő van a középpontban, a kettőnk középpontjában. Eléggé aggódós anyuka voltam, s persze még most is féltem a lányunkat, de ez így természetes. Úgy gondolom, sokkal szegényebbek és fásultak lennénk nélküle. A ragyogás, amit elhozott, tizenhét éve tar

- Nyolc alkalommal választották meg az év énekesnőjének, az év videoklipjét is leforgatta. Melyikre büszkébb?
- Gondolkodás nélkül azt tudnám kiemelni, hogy a legbüszkébb az emberekre vagyok. Ugyanis harminc éve a tenyerükön hordanak. A közönség szeretete miatt tudok ennyi idő után is aktív lenni, koncerteket vállalok és új albumokat készítek. Ez ösztönöz!

- Rengeteget jótékonykodik, az elmúlt évben is bizonyította, hogy helyén a szíve.
- Azzal, hogy énekesnő vagyok és van egy tánciskolánk, olyan lehetőségeket kaptunk az élettől, amelyet úgy gondolom, vétek lenne nem jótékony célra is felhasználni, azaz segíteni. Hiszen látni azt, hogy valami jó megvalósul, az nagyon jó érzés. Ezért újra és újra meg kell tenni, amit csak lehet.

- Először magnón, aztán cédén lehetett hallani, most már internetről letölthetőek a dalok. Sok változást élt meg három évtized alatt...Fel tudja venni a versenyt?
- Egyfajta mamutként mentem előre és amibe nem akartam részt venni, az ellen küzdöttem. Ilyen volt a facebook. Annak idején így álltam hozzá a mobiltelefonokhoz is. Nem tudtam elképzelni sem, hogy én valaha ilyet vegyek a kezembe. Amikor 1994-ben már egyre több helyen megjelentek, rosszul voltam és két éven keresztül nem is volt mobilom. Ez ma már elengedhetetlen, pont mint a facebook. Öt perce voltam online, mielőtt kiszálltam az autóból.

- Mi volt az a pont, amikor meggyőződött arról, hogy a technika fejlődésével lépést kell tartani?
- 2014-augusztusa. Elkészült az új albumom és szerettem volna, ha ezt én magam tudom promótálni. A megfogyatkozó lehetőségek miatt éreztem úgy, hogy szükségem van minden olyan fórumra, ahol a közönséghez szólni tudok. Valóban hihetetlen nagy lehetőséget rejt. A saját gondolataimat tudom megosztani. Soha nem adom senki kezébe, nem szeretném ha más csinálná. Ez egy közvetlen kapcsolat, köztem és a rám illetve a pályámra kíváncsiak között. Úgy látom, hogy két év alatt megduplázódott a látogatók száma, az emberek érzik, hogy törődnek velük. Megtisztelem őket azzal, hogy őszinte vagyok. Az elején voltak kételkedők. Nem hitték, hogy valóban én válaszolok.

- Első fellépés?
- El kell mondjam, már 4 éves koromban eldöntöttem, hogy énekesnő akarok lenni, és ettől semmi nem tántoríthatott el. Zongorázni tanultam, és dzsesszbalett órákra jártam, az érettségi után pedig éjszakai bárokban énekeltem és táncoltam. 1984-ben a Balatonnál találkoztam Pásztor Lászlóval a Neoton Família együttes tagjával, aki elindította a zenei pályámat. Az első komoly fellépésem 1986-ban a siófoki Interpop Fesztiválon volt. Július végén egy szombat este, ahol a közönség először láthatta Zoltán Erika szólóénekest a színpadon. A Szerelemre születtem című számmal, és ez hozta meg a várva várt sikert. Ez pedig annyira bejött, hogy harminc évvel később a jubileumi koncert is ott lesz. Július 30-án.