A mandarint veszik, viszik, mint a cukrot...

Péntek késő délelőtt a legtöbb kereskedő már pakolászott a standok körül, pedig az újvárosi nagypiac korántsem volt kihalt. A csípős idő azonban sokkal jobban próbára tette az eladókat, árusokat, mint a vásárlók.
A vásárcsarnok épületében viszont jóval élénkebb volt a forgalom. Idős nénikék bevásárlószatyorral kezükben sétafikáltak a hosszú „folyosón”. Mustrálgatták a zöldség- és gyümölcsféléket. Nem véletlenül, hiszen nyakunkon az újabb hétvége... A férfinép többsége viszont cetlivel a kezében „tájékozódott”.



Az egyik stand előtt, ahol a legtöbben „kotorásztak”, mi is megálltunk. Kovács Erzsébet eladó kedves mosolya akkor sem változott, amikor megtudta, hogy mi nem a vevőkört igyekszünk szélesíteni. Jó kereskedőhöz illően azonnal megkérdezte: „miben segíthetek?” Elmondtuk, hogy újévi piacmustrára jöttünk. Megkértük, meséljen mi az, ami mostanság a legjobban fogy, milyen zöldséget-gyümölcsöt keresnek a legtöbben.

– A mandarint viszik, mint a cukrot... – mondja. Ám, mivel „igazi” vásárló érkezik közben, tőlünk elnézést kért, hogy kiszolgálhassa a mérleg előtt toporgó hölgyet.

– Mire is kíváncsiak? – lép vissza hozzánk. – Ja... Most már elmondható, hogy visszatért a vásárlók lendülete. Elfogyott a karácsonyi, újévi maradék. Újra főzni kell. Minden, ami egy hétvégi ebédhez kell, nálunk megtalálható. A leggyakrabban használt „dolgok” ára nem vagy alig változott. A karfiol kilója ellenben 450 forintra emelkedett kétszázról. Ennek az az oka, hogy már nem hazai.

A spanyol mandarin valóban jól fogy, mivel beszélgetőpartnerünknek diskurzus közben kell újra tölteni az ominózus déligyümölcs kirakodó pultját.
– Pedig pénteken emelkedett ennek az ára – folytatja Kovács Erzsébet –, de így is népszerű, hiszen friss és csak elvétve van benne mag.

Mellettünk Hrjiagyel Sándorné, Ibolya leszakít egy nejlonzacskót, és sárga répát pakol bele. Aztán leveszöldség is előkerül...

– A Gál lakótelepen élek, de ott nincs semmilyen zöldséges, így fel szoktam kerekedni a hétvége előtt, és eljövök az újvárosi piacra – mondja Ibolya. – Erzsikéjéknél meg egyébként is mindig szép és friss az áru, kedvesek az árusok. És ami még fontos szempont, hogy semmivel sem drágábbak, mint más üzletek, boltok... Szívesen jövök ide, mert amit veszek, annak íze is van.

A választék valóban széles. A kurrens cikknek számító gránátalmától, a három fajta burgonyán át itt minden megtalálható. A fekete kis fémtáblákon pedig a krétával felírt egységárak mellett plusz információ, hogy melyik termék magyar...

– A paradicsom ára is pénteken emelkedett – jegyzi meg az eladó. – Hetven forinttal lett bizony drágább. De hát, már ez sem magyar. Ami viszont jó hír, hogy nem sok olyan árunk van, amelyik jelentősen többe kerülne most, mint például két-három hete. A krumpli, a kelkáposzta, a karalábé már hónapok óta tartja az árát.

A piacra azonban most már külföldről – elsősorban spanyol, illetve olasz importból – kerül a paradicsom, a paprika, az újhagyma. A Tanú című filmremek óta pedig azt is tudjuk, hogy ez az égöv a magyar narancsnak sem kedvez. De a körte, az alma, a gomba, a krumpli és a fejes saláta fogyasztói ára mellett az is szerepel, hogy hazai...