Sporttörténelem Somlón: 1300 fős faluban játszik kupameccset az Újpest

Pironkodva vallom be, hétfőn késő délután azzal a szándékkal indultunk el Vértessomlóra, hogy megkérdezzük a helyieket: tudják-e, szerdán milyen eseménynek ad otthont a település?

– Ó, hát ki ne tudná ezt Somlón? – kérdez vissza Székelyné Martina a pult mögül a Krisztina Cukrászdában. – Viszik a jegyeket, mint a cukrot. Úgy tudom, nagyon sokan jönnek majd át Környéről, Kecskédről is. A csajoknak és a gyerekeknek nem kell belépőjegyet váltaniuk. Szerintem legalább ezerkétszáz néző lesz. A B-közép már napok óta itt készül, biztos vagyok benne, hogy nagyszerű hangulat lesz – mondja. Éppen csak befejezi a mondatot, amikor nyílik az ajtó, és újabb jegyek találnak gazdára.

– Hatalmas dolog ez, hogy még megye kettes csapatként idáig eljutottunk. Minden meccsen ott vagyok, és így lesz ez a jövőben. Nem, nem az Újpestnek drukkolok – rázza meg a fejét, amikor azt tudakolom tőle, hogy a somlóiak mellett kinek szurkol. – A Debrecennel szimpatizálok – vágja rá. A lilák ellen tisztes helytállást várok a mieinktől. Rúgjunk egy gólt, a többi nem lényeg – jegyzi meg búcsúzóul Forisek János.

Arról, hogy a B-közép mennyire készül, már a kerthelyiségben győződhetünk meg. Giga, Stefán és Gergő avat be minket a részletekbe:

– Jómagam az ausztriai Krems városában dolgozom. A sorsolás után, amikor már a hatodik hívást kaptam, hogy az Újpest lesz a kupában az ellenfelünk, írtam a főnökömnek egy SMS-t, hogy egy hét szabit kérek. Csak annyit válaszolt: OK – nyúl a telefonja felé Giga, hogy bebizonyítsa nekem. – Több somlói társam nem volt ennyire szerencsés, de a meccsre elengedik őket – teszi hozzá, majd a három srác mesél a vasárnap esti szurkolói megbeszélésükről is.

Elmondásuk szerint a nulladik napirendi pontjuk egy üveg sör elfogyasztása volt, majd az elsőn a szerdai kupameccsről volt szó, a második keretében arról beszéltek, miként jussanak el az idegenbeli mérkőzésekre. Hétfőn és tegnap pedig repertoárjukat bővítették.

– Most olvastuk, hogy sokak szerint az ország legcsinosabb női játékvezetője fújja majd a sípot a meccsen. Úgy gondolom, neki is kell kedveskednünk egy dallal. Hogy melyik lesz az? Még nem tudom. Talán az Egy szál harangvirág – harmonikával kísérve... – jegyzi meg Giga fülig érő szájjal, aki még hozzáteszi azt is, hogy bizonyára ebben is számíthatnak majd a Kecskédről érkező szurkolótársaikra. Stefán ezt még azzal egészíti ki, hogy a harmonika elmaradhatatlan kelléke a szurkolótábornak.

– Egyszer-egyszer előfordult, hogy nem tudtam kimenni a meccsünkre. Emlékszem, gyümölcsfát metszettem, de az eredményt a kertből is meg tudtam állapítani. Ha üvöltés van sramli kíséretében, akkor gólt rúgott a Somló. Ha csak üvöltés van, sramli nincs..., na, az a baj!

Nem akarok ünneprontó lenni, de felteszem nekik a kérdést: kiegyeznének-e azzal, hogy a Vértessomló a kupa első fordulójában legyőzi az Újpestet, a második körben azonban kikapnának egy megyei első osztályú csapattól?

– Ez lehetetlen! – szögezi le Stefán, majd megmagyarázza: – Koller beindul, az első tíz percben rúg kettőt, és a lilák összetörnek, mint a ropi! Ha megverjük az Újpestet, akkor már mindenkit legyőzünk, és megnyerjük a Magyar Kupát. Egy év múlva ilyenkor pedig Európa-ligás meccsekre utazunk. De addig még néhány dalt meg kell tanulnunk...

Közben visszaérkezik körünkbe Gergő is, aki nagy örömmel közli, elintézte, hogy szerdán, a csapat színéhez hasonlóan lehessen a cukrászdában kék-fehér fagyit kapni. Nem mintha kételkednénk a szavaiban, de odabenn kérünk egy megerősítést. És kapunk. Megtudjuk, lesz egy tejszínes alapja, amelyet azzurro olasz vaníliával vegyítenek majd össze. Csak a Somló! lesz a fagyi neve.

A srácok még búcsúzáskor elmondják azt is, hogy nem csak ma, hanem vasárnaponként, a hazai bajnoki meccseik idején is ünnep van a településükön, rengetegen öltöznek kék-fehérbe, pólókba, sapkákba, sálakba. Amiben tudnak, segédkeznek a csapatnak, tegnap este például a padokat rakták ki a pálya szélére.

Még mielőtt valóban távoznánk, megérkezik Dodonka László, az együttes hajdani játékosa, edzője.

– Ezerkilencszáz-hatvankilencben 3-2-re legyőztük az akkor NB III-as Tatabányai Építők csapatát, de volt olyan is, amikor a szintén harmadik vonalban szereplő Tatai Spartacust 2-1-re. De arra még nem volt példa, hogy együttesünk eljusson az országos főtáblára. Biztos egy NB III-as vagy NB II-es csapatot megizzasztanánk, de nem bánom, hogy az Újpestet kaptuk. Remélem, hat-hét gólnál többet nem kapunk, és bízom abban, hogy mi is rúgunk egyet. Nagy ünnep, nagy élmény lesz a szerdai nap a mi számunkra is – mondja Dodonka László, akit mindenki „Dé”-ként ismer Vértessomlón.

A sportpályán már sorban érkeznek a „főszereplők” az edzésre. Amíg a srácok magukra öltik a szerelést, Richter Tamás, a klub elnöke tájékoztat a legfontosabb tudnivalókról:

– Talán már tapasztalta a településen, hogy hatalmas az érdeklődés a meccs iránt. Ezt azzal egészítem ki, hogy a környékből is, és úgy tudom, érkeznek szurkolók a fővárosból, az ország több részéből és Felvidékről is. Becslésem szerint legalább ezer-ezerötszáz szurkoló buzdítja majd a csapatokat. Arra kérek mindenkit, hogy időben érkezzen, elképzelhető, hogy sokáig kell sorban állni a jegyért. Kérem azt is, hogy pirotechnikai eszközt ne hozzon magával, mert a rendezők elveszik azokat. Csapatunkkal szemben a tisztes helytállás az elvárás. Mindez mire lesz elég? Az majd kiderül.

A már korábban emlegetett Koller Máté, a megye kettes bajnokság legutóbbi két szezonjának gólkirálya a sorsolás óta, három hete szinte minden nap a nagy meccs gondolatával aludt el és ébredt fel.

– Mindenki lejátszotta már fejben ezt a meccset jó néhányszor. Jó lenne egy gólt szerezni, és szoros meccset játszani a lilákkal. Ez a cél. Egy biztos: sok néző, nagy felhajtás és igazi ünnep lesz Somlón! – mondta a 22 éves gólzsák.

A pályán aztán egy kép erejéig összeállnak Vértessomló kedvencei, majd olyan hangosan üvöltik, hogy Somló, Somló, Somló, talán még azt néhány kilométerrel távolabb, Tatabányán is hallani.

– Ezt a lelkesedést várom szerda délután is – szűrődik ki a sikerkovács, Nagy Géza edző hangja a csoportból, aki néhány utasítást még ad a fiúknak, majd felém fordul:

– Nem szeretnénk a hosszabbításra bízni a továbbjutást, szerintem az újpestiek jobban bírnák erővel. Különben is: Somlón korán sötétedik – mondja nevetve Nagy Géza, majd sietve hozzáteszi: – Ne gondolja, hogy megsütött a nap, fordítsuk komolyra a szót! Mindenkin látom az elszántságot. Nézzen csak körül! Hétfői edzés van, húsz játékos készül szorgalmasan. Mindenki tisztában van azzal, hogy élete meccse lesz a szerdai. Ilyenkor fáj a szívem azért, hogy csak tizennyolc játékost nevezhetek, és közülük is csak tizennégy léphet pályára. Pedig mindenki lehetőséget érdemelne, hiszen a főtáblára jutáshoz, a megye kettes bajnoki címünkhöz sokan tettek hozzá. Kár lenne meglepetésről, csodáról beszélnünk. Az újpestiek képzettebbek, profik, mi full amatőrök vagyunk. Számunkra vasárnap kezdődnek a fontosabb dolgok, nekünk a Zsámbékot kell legyőznünk a megyei első osztályú bajnokság első fordulójában. A szerdai kupameccsen az a cél, hogy a lila-fehérek szenvedjenek meg minden góljukért. Mi is megszenvedünk azért, hogy legalább egyszer a hálójukba találjunk. Ha így lesz, biztos vagyok abban, hogy „felrobban” majd a pálya és a környéke!