2016.12.15. 13:24
Szabó néni karácsonya
Tanulságos mese egy magányos nagymama szép karácsonyáról. Mindannyian ismerünk ilyen idős asszonyokat. Figyeljünk rájuk jobban, mert ők tudják a titkot!
Magának már nem fűtött be itt is, gondolta, elég egy plusz harisnya...a mamuszt még tíz éve kapta. A gyerekek akkor már csak beugrottak a két ünnep között, idén talán már nem is jönnek. Sok a dolog, kevés a pénz, hosszú az út...
Szabó néni gondosan a borítékba tette a szentképet. Még tíz sem volt, amikor nagyapjától, egy faragott síppal kapta. Az öreg sírját vagy fél évszázada ő gondozza már, bár egyre ritkábban jut ki a temetőbe...ahol egyre többen várják. A kopertába még kétezer forint és egy állatos üdvözlőlap került. A kisonokának lesz. Biztos szereti!
Ahogy lezárta a borítékot, eszébe jutott: volt még neki az egyik imakönyvben néhány szentképe. A nagyszekrény felső polcáról, a kendők mögül került elő a fekete könyv, benne vagy tíz-tizenöt metszettel. Mellette régi füzet, tele egy élet címeivel. Barátok, rokonok, munkatársak...
Kiválasztotta a legkedvesebbeket, és újabb kopertákat vett elő. Mindegyikbe egy-egy szentkép és néhány üdvözlő sor került. Mire gondosan lezárta mind, egészen kipirult az izgalomtól. Reggel már nyitáskor a postán volt. Csodálkoztak is: Szabó néni a karácsonyi forgalom nagyját egymaga lebonyolította a kis hivatalban.
Bő egy héttel később épp a konyhát söpörte, amikor csöngetettek. Nem számított a postásra, nem nyugdíjnap volt. Gyerekek, unokák, remegő kézírással maguk a címzettek válaszoltak és meséltek "kedves Juliskának", aki hálát adott Istennek, hogy másokkal is megosztotta évtizedeken át őrzött szentképeit.
Az özvegyasszony hónapokig mesélte, hogy rég nem látott ismerősök aranyozták be a szentestéjét. A szomszédok csak legyintettek, hiszen semmi mozgást nem láttak a ház körül, de Szabó néni nem zavartatta magát. Tudta, amit tudott, és hitte, amit hitt: hogy a legkisebb figyelmességben is ott van a szeretet. Ez volt az ő karácsonyi csodája.
