Szabad-e a szabadság?

Nehéz harmincas fejjel megítélni az elmúlt hatvan évet. 1956-ot, mondhatni könnyű, hisz egy nép kiáltott, aztán csend lett. De megérteni a vagonok „rab vagy, rab vagy” kattogását, a mindenbe beleivódó béklyót szívben, szóban, sorban, kérdésben, válaszban, holnapban, szerelemben, lázban, életben, halálban? Ez ma már sokaknak csak valami ködös történelmi homály. Fekete Pobedák, párttitkárok, urambátyámból elvtárssá vedlettek, koncepciós perek, besúgások sötét zsarnoksága.

A házfalakra tank- és puskalövésekkel, az utcakőre vérrel, a szívekbe-lelkekbe kivégzésekkel írták, hogy mind jól megértsék: ennyi a szabadság! De nem csak a Júdások, hanem a költő, a pásztor és a szamár is találkozott már néhányszor, és új világ született az elnyomásból.

Ma szabadság van. Szabadság van hallgatásban, bezárásban, uszításban, menekülésben. Otthontalanságban, utcára hajításban, kerítésben. Meg-megrázott ökölben, gőgben, másikra mutogatásban, bemutatásban, melldöngetésben, a ''zanyádozásban. A zsarnokságban.

Ma máshol remegnek világrendek, lánctalpak helyett bombázók verik le mások (ellen)forradalmait. Mások szólnak arról, amiről szabad és mások suttognak, arról, amiről nem...amíg szájukra „psszt!”, ujj nem kerül, vagy szemfedőként egy golyószaggatta véres lepel.

Örökül kapott szabadságunkban a szabad még csak nem is olyan erős, mint a zsarnok. Egy népnek zsarnoka lehet, sőt, van is: nem egy népnek nem egy. Szabadja viszont? Maga a kérdés is milyen idegenül hat. Hisz'' mind szabadok vagyunk, nem?

Szabadon vagyunk...süketek, vakok és némák, ha kell! Bezárkózunk a magunk kis szabadságába, de mégis: ki viszi majd át a szabadságot a túloldalra, ha mind ott és úgy maradunk, ahol, ahogy szabad?

1956-ban szájról szájra, közről közre, faluról városra járt a szabadság. Merszük és hangjuk volt az embereknek. Hitük, reményük. A zsarnokságban is megtalálták a szabadságot, a széthúzásban az összefogást, a népköztársaságban a népet, a szívben az akaratot. Aztán csend lett. Ezért kell minden csendben és zajban ma is kimondani: (m)ilyen nagy dolog a szabadság!