Örüljünk!

Bevallom, egy fabatkát sem adtam volna labdarúgó-válogatottunk továbbjutására. Meg is jegyeztem június huszonkettedikén, hogy az utolsó csoportbeli Eb-meccsünk után, ha sietnek a fiúk még a délutáni járatot elcsíphetik, és akkor az éj leple alatt landolhatnak a Liszt Ferenc reptéren. Majd kisvasúttal irány Felcsút. Jöhet a számonkérés...

Bevallom, aztán amikor Stieber a második gólunkat vágta a sógoroknak, magamról kissé megfeledkezve önfeledten együtt ünnepeltem a kocsmadrukkerekkel. Az egyik izzadt hónaljú melákkal még össze is „csókolóztam”. Hasonló örömet éltem át, az Izlandnak lőtt egyenlítető gólnál is, mert szinte biztossá vált, hogy ott leszünk a legjobb tizenhat között. Aztán a magyar csapat a záró fordulóban a megkoronázta addigi teljesítményét.

Bevallom, hosszú-hosszú ideje nem jelentett örömet, keblet dagasztó büszkeséget magyarságom. Hiszen még a szomszéddal is olykor acsarkodtunk egymásra, nemhogy az újgazdagokra, oligarchákra, a kaszinó- és média cézárokra vagy új mágnásokra. A magyar válogatott azonban úgy rántotta egy táborba e hont, ahogy ez a rendszerváltás óta senkinek sem sikerült.

Bevallom, az átlagembernek, mint jómagam, már kezelhetetlenek voltak a hírek a kormányzati mutyikról, nímandok politikai tündökléséről. Az eltussolt „maffiaügyletekről”, az ismeretlenség homályából felbukkanó pénzügyi zsenikből, a hihetetlen kategóriába tartozó ingatlan-, valamint telekvásárlásokból, az ide-oda vándorló százmilliárdokból... Nekünk, akiknek mindennapi megélhetési gondjai vannak, így ámblokk elegünk lett mindenből. Az a fajta reménytelenség lett úrrá az embereken, hogy a jelenlegi helyzet megváltoztathatatlan, a milliárdot meg azt sem tudjuk „hány” nullával írják.

Bevallom, válogatottunk diadalmenete mindent felülírt. Szűk két hete nem a fentebb sorolt kesernyés szájízt eredményező információk kötik le a figyelmemet, hanem a „szimpla” boldogság...

Bevallom, már a belgák ellen is látok esélyt. De akkor sem leszek búskomor, ha becsülettel bukunk el. Hiszen ne feledjük, hatvankettőben, Chilében volt rá utoljára példa, hogy labdarúgó-világversenyen megnyertük a csoportunkat.