2016.02.20. 10:00
Inni kell!
A magyar ember az ivásban szocializálódott évszázadok óta. Nálunk inni kell, ha bánatunk van, és akkor még többet, ha öröm ér bennünket, ráadául a lányok ebben már kivívták az egyenjogúságot...
Ugye, az nem újdonság senkinek, hogy a magyar ember az ivásban szocializálódott évszázadok óta. Mert nálunk inni kell, ha bánatunk van, és akkor még többet, ha öröm ér bennünket. Részegre issza magát az ifjú apa, hiszen a haverok előtt ez úgy illik. Szintén hagyománya van, hogy az érettségire készülők – akik ugyebár még nincsenek 18 évesek - már a szalagavatón, aztán a szerenádozáson is nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak, mert ez a menő. Aki kimarad, az lemarad, mondhatnánk.
Ja, majd elfelejtettem, hogy újabban ebben (is) a lányok viszik a prímet. A hétvégi bulikban legyen ez otthon vagy valami diszkóban, ugyanolyan keményen isznak, – mindegy, hogy mit, csak ártson alapon – mint a fiúk.
Azt is statisztikák bizonyítják, hogy a folyamatos ivás egyre fiatalabb korban válik életformává. Bőséges példát lehet látni arra, hogy hétvégente általános iskolás korúak mászkálnak üveggel a kezükben és üveges szemmel az utcákban, parkokban.
Érdekes módon, amíg a dohányzásnál már elindult egy folyamat, amely szerint már nem számít menőnek az, aki cigizik, addig az ivás tekintetében még messze vagyunk ettől. Mert nem számít az férfinak, aki még nem volt részeg, nem igazi a buli anélkül, hogy ne legyen néhány eszméletlen harcostárs.
A kulturált fogyasztástól még igen messze vagyunk. Nálunk nem a finom bor a divat, hanem a sör-vodka párosítás, mert az gyorsan és olcsón hat. Mibe kerül ez nekünk? Nem nehéz belátni, hogy annál sokkal többe, mint amennyi haszon az alkohol eladásából az államkasszába befolyik.
Szőts I. -->