Hétköznapi hősök

Az elmúlt napokban örömmel olvastam a fiatal édesapáról, akinek meggyógyították a kisfiát, s ezért hálából kifestett egy kórházi szobát. És a sofőrről, aki a következő buszmegállóban megvárta az édesanyát, akinek kislánya rossz járatra szállt föl – ráadásul az utasok sem méltatlankodtak. Megannyi szívmelengető történet. S ennél biztosan jóval több pozitív mese szövődik körülöttünk: a politikán-pénzvilágon kívül, a civilek között, akik egymást próbálják kihúzni a gödörből. Sokszor egy-egy apróság: egy mosoly, egy jó szó, s néhány forint is sokat segíthet a gondban lévő emberen.

Sajnos csak ritkán jut tudomásunkra, hogy mit tettek, tesznek a hétköznapi hősök, mert az igazi védőangyal nem magamutogató, a szíve hajtja, nem a jó reklám érdekli. Pedig szívesen olvasnék, írnék róluk, felemelő érzés volna követhető, követendő példákat felidézni. És az is reményre adhat okot, hogy aki ilyen történetről szerez tudomást, az talán maga is részese kíván lenni egy következőnek, ha lehetőség nyílik előtte. S persze a lehetőséget szabad keresni is. A jóság velünk együtt megszületett, nem kell szégyellni, sokkal inkább éljünk vele!