Az ISIS kottája

Párizs és a nyugati kultúrkör fekete napja lett november 13., amely saját sérülékenységünkre, felelősségünkre figyelmeztet. De emellett még valamire: hogy embernek kell maradni az embertelenségben. Embertelenek azok, akik a hit nevében gyilkolnak, de veszélyes útra lépnek azok, akik kvázi az ő kottájukból játszva, az ő perverz logikájukra kísértetiesen hasonlítva reagálnak most a drámára.

Mi olvasható a terrortámadást magára vállaló Iszlám Államnak tulajdonított levélben? „A kalifátus katonái az undor és perverzió fővárosát támadták meg...a Stade de France-ot... a Bataclan klubbot, ahol több száz bálványimádó vett részt egy elfajzott buliban...” Pusztulnia kellett annak, aki, ami nem felel meg nekik.

A közösségi médiában (pláne, miután a francia trikolór színei megjelentek a profilképeken) is kezd terjedni az ISIS-kotta. Volt, aki örömében tapsolna, ha a franciák eltűnnének a föld színéről az országukkal együtt (nahát az ISIS is ezt akarja sok-sok néppel), más annyira sajnálja a franciákat, mint ők minket Trianonban (a kollektív bűnösség elve és a generációkon átívelő konfliktuskeresés, ítélkezés szintén nem idegen a terrorszervezettől).

A „takarodjanak a mocskos, hazaáruló balos, libsi, migránsimádók” felkiáltások mellett pedig ott van az is, hogy „a franciák ezt maguknak köszönhetik” (remekül passzol ez is a „kivívta maga ellen az ISIS haragját-modellhez”)...És akkor ott vannak még azok, akik demonstrálva hovatartozásukat, magyar zászlóznak. Mintha a részvét és a magyarság kizárná egymást, mintha ettől lennének hithű(!!!) magyarok.

Azok pedig, akik azt szajkózzák, hogy NEM Franciaországgal éreznek együtt, a francia zászlós pofilképek márpedig az országgal való együttérzést fejezik ki, gondolják végig: az a trikolór most nem csupán Franciaországot jelképezi, hanem egyszerű és közérthető szimbóluma a franciákkal való részvétnek, a terror elítélésének, a megrendülésnek. Az áldozatok szeretteivel való részvétnek. Így változnak a jelek és jelképek, kapnak többlettartalamat. Ahogy például egy focimeccsen a magyarzászló nem csak az országunkat jelképezi, hanem azt is, hogy a magyar válogatottnak drukkolunk, velük vagyunk...

Az Iszlám Állam pedig eközben tapsikol, jó eséllyel a levegőbe lő gépfegyverrel örömében, mert nem csak a támadásai sikerültek, hanem az is, hogy ezzel még jobban megossza Európát, az itt élőket. Az az állam, amiről sokan azt hiszik, hogy tényleg egy ország, miközben egy számos, egymástól távolabb lévő területet átfogó terrorszervezet. A terrorszervezet, amely vallási fennhatóságot követel minden muszlim fölött és nem riad vissza az eszközöktől, hogy erejét, eltökéltségét bizonyítsa, feszültséget szítson és ellenségnek tekinti még azokat a muzulmánokat is, akik más vallási irányzathoz tartoznak, mint ők.

Nem csak Párizsban voltak ott a ISIS katonái az elmúlt napokban: Bejrútban és dél-Törökországban öngyilkos merénylők robbantottak, és ott van még a november elejei tragédia. Az orosz utasszállító lezuhanásáról amelyről majd'' egy hét után ismerték be: terrorista támadás volt. Talán épp ez a kivárás, vagy késlekedés oka volt az, hogy nem voltak orosz zászlók mindenhol. Mire hivatalosan is bejelentették, hogy merénylet történt (bármilyen kegyetlenül is hangzik ez), már kevesebb embert ért el a hír.

A migránsok hibáztatása pedig, még ha áradatuk jó apropó és alkalom is az ISIS-nek, szintén messzire visz. A menekültáradat ugyanis nem oka, hanem következménye annak a felborult világnak, amiben tort ül az embertelenség és a terror.

Az Iszlám Államot meg kell állítani, a hatalmasoknak el kell felejteniük a kisebbik rossz elvét. A diktatúrákat is fel kellene számolni, mert azok megalapozzák az iszlamista terrorizmust, a világi nacionalizmus helyét pedig bizony átveszi a vallási fanatizmus a Közel-Keleten.

A terrorra azonban a radikalizálódás nem lehet válasz. Nem egymással kell harcolnunk. Mert akkor a terror nyer.