Csalárd családi állapot

Manapság a valóságos „idillről” alakított sztereotípiák uralják a közgondolkodást. Teszik ezt, mivel a média, illetve a közbeszéd szerint deklaráltan a válság tünetei mutatkoznak. A statisztikák közt szemezgetve az országban több mint egy millióan élnek megfogyatkozott körülmények közepette (körülbelül 660 ezer gyermek és 500 ezer felnőtt). Eszerint ma minden negyedik gyermek családi háttere kevésbé biztosított. Ők az elmúlt évek vesztesei, esetenként nyertesei.

A törés hátterében minden egyes alkalommal többé-kevésbé csonkított életekről, értékrendről beszélünk. Minimum háromról. A tettek mezején kialakult folyamat sorrendje olykor rémisztő. Gyülekezik fej felett a felhő. Záporozik a számos vitába torkollott szó. A gyermek nem ért semmit, csak lát, érez. Rossz irányt vesznek a dolgok.

Hónapokkal később stócokban hevernek a papírok a jog asztalán. A válási procedúra elkezdődik. Esztendők telnek – múlnak. Egyedül, mégis esetenként – ősöknek hála – töretlen egységben.

A viharokkal tarkított múlt szerencsés esetben nem töri ketté a jövőre vonatkozó, közös tervet. Azzal a reményteli gondolattal térhet a gyermek nyugovóra, hogy pirkadatkor a szülő(k) óvó tekintetére nyílik majd a szem. A frissen gőzölgő fekete illata és az a szeretetet sugalló mosoly. Felnőttekhez mérten leküzdöttek minden leckét. Hisz a csonka ismét egésszé válhat...