2008.11.02. 08:08
Így aztán ismét itt vagyok
Blog – ütöm be a szót a számítógép billentyűzetén, s a nyelvhelyesség elektronikus őre azonmód javítja is ekképpen: bog. Nos, a bog pediglen a fának az a része, mely legkevésbé hasznos ugyan, de ha szépen megmunkáltatik, akkor díszére azért még is csak válhat.
Az én fejemben valami ilyesféle „dolognak” számít a blog. Számítógépem most ismét javítani próbál, mert egy perccel ezelőtt ugyan megismerkedett a Blog-gal, de annak kisbetűs alakjával még csak most kényszerül összebarátkozni. Nem kárhoztatom érte, hiszen a gazdája én volnék – persze az is lehetséges, hogy ez pont fordítva van -, s miután én magam sem nem írok, sem nem olvasok, mármint blogot, honnan is tudhatott volna annak létezéséről.
Bencsik János
1965. július 31-én született Békésszentandráson.Szarvason érettségizett, majd Budapesten, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait, melyet 1990-ben fejezett be. Dolgozott rakodóként, gyermekvédő intézetben nevelőként.
1993-ban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szociális munkás diplomát szerezett.
1990-ben SZDSZ-Fidesz közös jelöltként képviselővé, majd polgármesterré választották Tatabányán. Azóta a város polgármestere.
Közben az ELTE-n szociológusi, Szarvason pedig településüzemeltető mérnöki diplomát szerzett.
1998. júliusában kilépett az SZDSZ-ből, 2004 áprilisban a Fidesz tagja lett.
2006-tól országgyűlési képviselő (Fidesz-MPSZ), a Gazdasági és informatikai Bizottság tagja.
Öt gyermeke van, jelenlegi házasságából egy fiú és egy lány szóletett.
De most már tud, miután engedve a Kemma.hu – hú, de mennyit változott mégis a világ néhány esztendő alatt is – kedves unszolásának, kötélnek álltam, s immáron húzom-húzogatom az egymás mellé rendelődő fekete betűk fonalát. Ha elővenném az értelmező kéziszótár legújabb kiadását, akkor minden bizonnyal eligazítana a blog jelentését illetően, de nem teszem. Inkább megmaradok e gyermeki tudatlanságban, és saját szájamíze szerint igyekszem annak lényegét legalább érintőlegesen megcsippenteni. Talán nem járok túl messze a megközelítőleg helyes megfejtéstől, ha valami napló félére gondolok. Olyas valamire, amely az ember életének eseménytöredékeit, és hullámzó érzelemvilágát igyekszik összevegyíteni. Magam is művelek valami ehhez hasonlót, immáron szinte kerek évtizede, de kézzel körmölve a kesze-kusza betűk itt-ott hullámzó sorait, és szigorúan magam számára. Amolyan napi lelkiismeret vizsgálatként.
Eddigi gyakorlatomon ezután sem szándékozom változtatni, de a felkérésnek engedve – kellő fegyelmezettséget gyakorolva a heti rendszerességet illetően – egynémely, talán közérdeklődést is kiváltó kérdésben, személyes gondolataimat is megosztom a Tisztelt Olvasóval! Volt már hasonló szakasz az életemben, mikor is hét esztendővel ezelőtt „elszegődtem” a Radír Rádióhoz, s minden áldott, vagy épp áldatlan hétfő reggel hét órakor beültem a stúdióba, s felolvastam heti jegyzetemet. A szerencsésebbek még a hétvége csendjében megfoganhattak, de bizony szépszámmal voltak olyanok is, amelyek hétfő korahajnali császármetszéssel jöttek a világra, embert próbáló vajúdások közepette. Valójában, ha csak hetente egyszer kell bejegyeznem személyes világlátásom egynémely mozaik darabkáját ezen elektronikus napló oldalaira, akkor ez szakasztott olyan, mint a Főszerkesztő Úr heti jegyzete a megyei napilap harmadik oldalán, és semmiben sem különbözik a korábbi, rádiós jegyzeteim műfajától. Így aztán ismét itt vagyok, s kavarognak bennem élmények, gondolatok. Öt esztendeje annak, hogy véget ért a rádiós „karrier”, és azóta mennyi minden változott a világban, körülöttem, s leginkább bennem. Csak bizakodni merek, hogy ezek többsége, már ami idebenn történt meg velem, mások számára is hasznos épülésemre vált.
Utolsó jegyzeteim egyikében - mely 2003 Húsvétján született, s éppen egybeesett a Föld Napjával – valami olyasféléről értekeztem, hogy a Föld a háborúk, az éhínség, a növekvő szeméthegyek, az elszennyezett vizek, a gyorsan terjedő fertőző betegségek megnyilvánulási terévé vált. No meg hogy az aktuális világrend meghatározóit olyan helyzetek előállítása foglalkoztatja, amelyekben az anyagi javak kevesek kezében történő koncentrációja a legnagyobb hatékonysággal biztosítható. Ugye-ugye, állni látszik az idő, bár…báááár! A héten az egy esztendővel ezelőtt nyugovóra térő Csír Barátunk – mármint Krajcsirovics Henrik művész és leginkább tanár úr – emléktáblájának avatására gyűltünk össze vagy százan. Ott jutott eszembe, hogy borongós hangulataimban mindig azt mondta idősödő barátom, hogy azok a felhők – melyek az életünkben fel-felbukkannak - ugyan sötétre festik az eget, de a melegséget adó Nap előbb-utóbb mindig utat tör magának. És néztem a velem együtt fejethajtó emberek arcát, s kellemes bizsergés fogott el, mert a derűs arcok mögött életutakat láttam felsejleni. Olyan életutakat, amelyeket az értelmes emberi élet kibontakoztatásának művészete hatott át. Ez is Magyarország?
Szarvason érettségizett, majd Budapesten, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait, melyet 1990-ben fejezett be. Dolgozott rakodóként, gyermekvédő intézetben nevelőként.
1993-ban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szociális munkás diplomát szerezett.
1990-ben SZDSZ-Fidesz közös jelöltként képviselővé, majd polgármesterré választották Tatabányán. Azóta a város polgármestere.
Közben az ELTE-n szociológusi, Szarvason pedig településüzemeltető mérnöki diplomát szerzett.
1998. júliusában kilépett az SZDSZ-ből, 2004 áprilisban a Fidesz tagja lett.
2006-tól országgyűlési képviselő (Fidesz-MPSZ), a Gazdasági és informatikai Bizottság tagja.
Öt gyermeke van, jelenlegi házasságából egy fiú és egy lány szóletett. Bencsik János -->