2008.10.25. 10:41
Kacérkodó nagyfejű krizantémok
Lassan itt a záróra virágos kertünkben is. Az utóbbi hónapokban rám maradt, hogy virágot vigyek a temetőbe hozzátartozóink sírjára. A csokrokat rendezgetve gondoltam arra, hogy milyen okosak színes növényeink.
Ha eloldalognak a mínuszok, máris sárgállik a nárcisz. Ezen nekibuzdulva ébredezik vidáman a kék jácint. Aztán máris legénykednek a tulipánok, gyorsan lenéznek rájuk az orgonabokrok virágai. A sorban helyüket tudva, megmutatják a liliomok is, miért volt érdemes vigyázni, megvásárolni a hagymájukat. A kedvüket, szirmaikat vesztett liliomok után máris harcra készek a kardvirágok, kicsit félve, de már lesekednek az őszirózsák is. Hosszú nyári álmából a szezon vége felé észretér a dália is, haragos zöld levelekkel jelzi jöttét, aztán a csúcsain színekkel, formákkal játszik furcsa varázslatot.
A krizantémok mintha belestek volna az ablakon a kredencen álló asztali naptárra. Többnyire napra pontosan teszik a dolgukat. Tudják, mindenszentekkor útnak kell indulniuk a temetőkbe, hogy a sírok vázáiban a halottakra emlékezés egyik fontos kellékei legyenek. A nagyfejű fehérek gyakran végzetesen kacérkodnak a faggyal, sárga szirmaik árulják el ledérségüket. Ekkor jut nagyobb szerep a szerényebb, színes krizantémoknak.
Szóval jönnek szépen sorban egymás után a virágok. Mindegyik tudja, hol a helye a természet nagy kavalkádjában. Néha tanulhatnánk tőlük. Türelmet, kitartást, pontosságot. Okosak? Talán. Ami biztos: az okosan kertészkedő össze tudja válogatni úgy a virágait, hogy mindig jusson néhány szál a vázákba. Is.