Vélem-én

2008.10.14. 08:49

Jó, ha rosszak vagyunk?

Nem tudom, miért, de eddigi életem nagy része úgy telt el – úgy éltem meg – , hogy a jó emberek sávjában battyogtam a járdán. Na, jó! Néha tekergettem egy-egy Trabant, Skoda kormányát is. Igaz a járdához közel. Hívtak telefonon, írtak nekem krik-krakszos betűkkel megcímzett levélben, csöngettek az ajtónkon hajnali háromkor. Voltam. Gyertek! Vagyok.

Fenyvesi Károly

Ebben a vagyokban azért már több dolog is benne van mostanában. Nem vagyok rá büszke, de elkezdtem egy kicsit rosszalkodni.
Például ott van Tatabányán a megyei önkormányzat épülete. Kicsit eltévedt a kezem a betűk között – majdnem tanácsházát írtam. Szóval, az épület sarkán – a vasútállomás felöl érkezve – lehet spórolni. Nagyjából öt lépést. Ehhez az kell, hogy belegyalogoljunk a fűnek kitalált placcba. Több éve nem vágtam le ezt a sarkot. Tegnap megtettem. Miért? Hát ez az!

Nem akarom magamat fényezni azzal, hogy eddig a járdán jártam. Oppá! Ez milyen jól hangzik! A fényezés helyett inkább maradjunk szürke valóságnál. Megúntam azt, hogy az előttem  – nálam sűrűbben – arra baktatók döntő többsége sutty, átmegy a füvesnek szánt néhány méteren. Én is beálltam a sorba. A rosszak közé. A kutyának sem tűnt fel.

Ezen a sikeren felbátorodtam. Ma már elegáns – pontosabban annak szánt – mozdulattal tudtam elejteni egy rágógumi papírját a nyergesi főutcán. Persze, azért adtam magamra – cukormentes volt az örlemény.
Azért egy kicsit – kicsit? – nem vagyok büszke ezekre a teljesítményekre.

Az öt lépés megspórolása, a rágópapír elhajintása
tényleg nagy tett? Tényleg jó, ha rosszak vagyunk?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!