Vélem-én

2008.09.22. 08:47

Volt egyszer egy balatoni panzió

Drága barátnőm esküvőjét ünnepeltük a Balaton keleti csücskében szeptember elején. A távolság miatt többen ott töltöttük az éjszakát. Abban a panzióban, amely otthont adott a fergetegesre sikerült lagzinak is. A plusz bevétel reményében a kora ősszel már üres panzióban a tulajdonos árengedménnyel kínálta a szobákat, mondván az esküvő így is szép bevételt hoz. Na, meg azért, mert jobb helyeken ez így szokás.

Madarász Tímea

4600 forint helyett mindössze négyezret kellett volna fizetnünk fejenként. Kellett volna. Másnap, amikor a boldogságos, megható esküvői ceremónia és a jó hangulatú lakodalom után a recepciónál fizettem, majdnem seggre ültem. Kis családunk (nagyi, apa, anya, baba) szállása a tetőtéri tisztának egyáltalán nem mondható szobában csaknem húszezret kóstált.

Rossz vagyok matekból, de ennyire azért nem. A szőke csoda portás lánytól azt az infót kaptuk, hogy „Hát, azért ennyi, mert ennyi!”. Hiába hivatkoztam – és a többi szállóvendég – arra, hogy az esküvői csapathoz tartozunk, és a féléves gyerekem nem reggelizett, mi több az általunk hozott kiságyban az ágyunk mellett aludt, neki is felszámolták a koszt kvártélyt.

Igazából még talán ezt is lenyeltem volna, de a fejenkénti hatszáz forintos pluszt, az árengedmény nélküli számolást, a csőbe húzást már nem. Nem azért, mert éhen halunk a hónap végéig a 2400 forint híján, hanem az elvek miatt. Elvtelenségük akkor szúrt igazán szívet, amikor az interneten újra megnéztem a panzió honlapját. Öt éven aluliaknak ingyenes – hirdették nagy betűvel. Szomorú vagyok.

A Balatont a kilencvenes években már egyszer lepusztították a sáskák, remélem ez nem egy újabb hadjárat. Bízom benne, hogy senkivel nem esik meg hasonló lehúzás. Különben újra elhúznak a vendégek a magyar tenger partjáról.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!