Kocsi, kocsi, álomkocsi…

Nemcsak a szlovák rendszámú kocsikat ellenőrzik majd – olvasom a sajtóban.
Még szép. Mert adócsalást német, osztrák stb. stb. rendszámú kocsikkal is el lehet követni, hallom a „szakemberektől”.

Én, a köcsög (gyerekszájjal: kocsog!). Mert az vagyok. Mert hülye vagyok, hogy nem verem át az államot. Hosszú távon persze magamat, gyerekemet, feleségemet, de tetszik, nem tetszik, azért is hülye köcsög vagyok.
Megmondta egy szakember. Bagóért szerzett, volt állami autóval jár, természetesen nem magyar rendszámmal. Állami, önkormányzati hivatalt tölt be; feletteseinek ez a rendszámügy fel sem tűnik. Tudják? S ha tudják, akkor…
Baromi jó a viszonyunk úgy átlagosan a szlovák átlagemberrel, most majd még jobb lesz. Persze, hogy egy magyarországi pénzekből támogatott, odaáti intézmény vezetői magas-, hogy úgy mondjam, felsőoktatási szinten művelték (vagy tán még most is művelik ezt…), az több mint pofátlanság!

Most valóban bízom az odaáti szervek gyorsaságában.  Meg fogják oldani. Persze, majd innen-onnan elhangzik az is, hogy már megint ezek a  magyarok… Köszönjük nekik. Köszönhetik: maguknak.
Persze, ez is igaz, a magyar és a többi közép-európai évtizedeken erre játszott: átverni az államot! Az pedig, hogy más országokban lényegesen kevesebb adminisztrációval, olcsóbban lehet járműveket forgalomba helyezni és üzemeltetni?! Ha ezt tudjuk, akkor mi miért nem lépünk errefelé?!
Rendszám – fémlopás, talán mersz ugrás. De mindkettőnek ugyanaz a gyökere.

Hogy péntek reggel nem tört ki a bokám, annak köszönhetem, hogy gyors kezű közterületesek vagy valaki mások gyorsan körülkerítették és kipányvázták azt a részt Esztergom belvárosában, a Bástya áruház mellett, ahol az éjjel vasgyűjtők felszedték az öntöttvas rácsot. Tettes még nincs, azóta lehet, hogy a fémet beöntötték, mint a Babits-szobrot – majd gyűjtünk erre is.
Ez lenne a dolgunk?

Pécsett jártam nemrégiben; ott ilyen picinyke gáz-, vagy milyen, járdaszintbe süllyesztett csapoknak a fedelét lopogatják. Javarészt házfal tövében vannak ezek; estefelé marha nagyokat lehet bennük bukni. Én egy felhőszakadásban, ernyő nélkül rohantam szállónk felé; a vakszerencse mellém állt, csak belecsobbantam egy ilyen csuirig tele lyukba, a bokám, hála istennek! nem ragadt belé…
Nem akarok odabeszélni, de ezt a begyűjtés-dolgot mintha éppen odaát tisztességesebben és okosabban oldották volna meg: hulladékfémet csak önkormányzat adhat le önkormányzati MÉH-nek. Milyen egyszerű…
Egyszerű?

Rafael Balázs Rafael Balázs -->