2008.01.29. 15:19
Jobban tetszik az a világ, ahol a helyi önkormányzati képviselőknek nincs fogadóórájuk
A települések polgármesterei, alpolgármesterei, a falu, a város önkormányzati képviselő-testületeinek tagjai különböző hírcsatornákon keresztül értesítik az őket megválasztókat arról, mikor várják a háttércsapatot fogadónapra, fogadóórákra. Hivatalból természetesen a jegyző is csatlakozik ehhez a lassan össznépivé vált, két-két kampányidőszak között egyre népszerűsödő nagy egymásra találásnak. Havonta egy-egy napon.
A főállású polgármesterek és a sokszor csak a valamiért kell, hogy legyen – szintén fő kereseti mezőkön ténykedő – alpolgármesterek, illetve a jegyzők esetében könnyű megfogalmazni a fogadónapok szükségességét. Sok az elfoglaltságuk hivatalos ügyekben, naptárukba beírnak egy-egy hétközi napot, amikor csak a település lakóinak bírálatát, dícséretét, kérdéseit, ötleteik gazdag tárházának egy-egy gyöngyszemét várják.
Azon már lehetne egy picit elmélkedni, hogy mikor minősülhet néhány óra fogadónapnak. Van, ahol reggel nyolctól csak a déli harangszóig, másutt a reggeli után az ebédszünetet követően délután négyig is várják az igen tisztelt állampolgárokat. Települése válogatja. Van, ahol nyugodtan elmehetne tízóraizni is a polgármester, a jegyző. Fogadónapon sem tűnne fel senkinek a hiánya.
A képviselők fogadónapjai – egy-két órában megoldva – már más gondolatokat ébresztenek. Főleg kisvárosokban, községekben, kisebb falukban. Mi a repedt túró az akadálya annak, hogy a hét bármelyik napján ne tudjon rájuk csörögni, rájuk kérdezni utcán, boltban, kocsmában, ne adj isten otthonukban az istenáldotta nép bármely – nem megválasztott – képviselője? Nekem jobban tetszik az a világ, ahol a helyi önkormányzati képviselőknek nincs fogadóórájuk. Ez többek véleménye is lehet. Fogadjunk!
