Az író, aki szeret alsógatyában ugrálni a nyári záporban

Legújabb, „Emberszabás” című könyve ezúttal is hozza az író semmivel sem összetéveszthető humorát, szokásos ön- és társadalmi iróniáját, kritikáját. Lackfi János sorait olvasva ráismerünk a szomszéd nénire, a benzinkutasra, vagy akár saját magunkra is, szavain mégis sértődés nélkül mosolyoghatunk.

– Az Emberszabás-kötet az elmúlt hat év verseiből állt össze és a kapuzárási derű jellemzi. Rengeteg ajtó becsapódik mögöttem, ahogy ötvenedik évemhez közeledem. Általában olyan hülyeségekhez vezetnek, ahova már nem kell bemennem. Viszont semmi nem akadályoz meg, hogy alsógatyóban kimenjek ugrálni a nyári záporba a saját kertemben. Baromira élvezem az életet, eszem ágában sem lenne visszamenni húszévesnek – fogalmazott lapunknak Lackfi, aki elárulta: a most megjelent kötet számos párkapcsolati verset is tartalmaz.

– Aki már élt párkapcsolatban, meglehetősen jól ismeri ezt a világot. Amúgy is a bőség jellemzi házasságunkat feleségemmel, Julival, hat gyermek és három unoka az eddigi termés. Ráadásul a legkisebb gyerek, Julcsi született nagynéni is, mert amikor megszületett, már három hete nagynéni volt: Vilmos unokám beelőzte. A könyvben van egy csomó miniportré, mintha mikrofont tartottam volna járókelők elé, és rögzítettem volna sorsukat. Hiszen az író ember szerelmes az életbe magába – érvelt az író, akinek verseiben akad nebántsvirág, kőbunkó, bántalmazott nő, gyászoló és kunyeráló, idegbeteg és boldogságban úszó, fenyegető, rendmániás és magát végtelenségig megalázó.

Arról is kérdeztük Lackfi Jánost, hogy szerinte miért tölthet be fontos szerepet az irodalom az emberek életében.

– A Facebook-oldalamon ezrek, sőt, néha százezrek olvasnak mai verseket, prózákat, hozzászólnak, emlékeket idéznek, továbbköltik a szövegeket, vitatkoznak, őrültködnek és okoskodnak – mondta lapunknak.

– Nagyon jó kis „kocsmairodalommal rúg be” mindenki. Egy igazán jó szöveg mindig hoz valami ismertet és valami meglepetést is. Például ha azt mondom: „az élet szomorú”, ez mindenki számára ismerős igazság, bólogatunk bőszen. Ha úgy fogalmazok: „az élet olyan, mint a hagyma, miközben felvágom, könnyezek”, akkor viszont kicsit el is mosolyodunk. A szomorúság ugyanaz, de belevegyül egy pici öröm, a megfogalmazás ujjongása is – zárta szavait Lackfi János.

Negyvenöt könyvet írt felnőtteknek és gyerekeknek

1971-ben született Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő. Negyvenöt könyvet írt felnőtteknek és gyerekeknek, harmincötöt pedig lefordított franciából. Megzenésített verseiből öt CD-nyit adtak ki, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes és mások előadásában. Tizenhét évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja. Humoros identitásesszé-kötete, a 2012-es „Milyenek a magyarok?” harmincötezer példányban fogyott el, folytatása, a 2013-ban publikált „Milyenek MÉG a magyarok?” tizenötezer példánynál tart. Ezek folytatása a „Három a magyar igazság” és az „Egy a ráadás”. Megkapta többek közt a József Attila- és a Prima Primissima díjat is.