interjú

2019.09.11. 13:00

Vitányi Judit, a magyar Daenerys

A Tények műsorvezetője mindig gyönyörű és csinos nő volt, az utóbbi hónapokban azonban különösen jó formában van – csak úgy ragyog.

hot!

Fotó: Hot!

Forrás: Hot!

A műsorvezetőre sok év egyedüllét után végre rátalált a szerelem, a munkájában elégedett, és az egészségi gondjai is megoldódtak – minderről a Vasárnap Reggel legújabb száma közölt interjút.

A sárkányok anyjának szerepében fotóztunk a Trónok harca című amerikai sorozatból. Miért éppen ezt a figurát választottad?

A párom javasolta, hogy legyek Daenerys Targaryen, mert szerinte hasonlítok rá – nemcsak a szőkeségében, de a határozott karakterében és a pozitív kisugárzásában is. Daenerys kitartó, nem ismer lehetetlent, ugyanakkor jószívű, nagylelkű. Ez mind igaz rám is. Óriási rajongója lettem a sorozatnak, egy hónap alatt néztük végig a nyolc évadot. Az idei skót vakációnk során plusz élményként felkerestünk olyan helyszíneket, mint ahol a sorozat forgott.

Egy híradósnak mindenféle érzelem nélkül kell tudatnia a jó és a rossz híreket. Viszont ő is emberből van, örömmel, szomorúsággal. Benned miként van meg ez a fajta kettősség?

Ikrek a csillagjegyem – ezzel mindent elárultam! A négy fal közt kenyérre lehet kenni, ám ha valamit nagyon szeretnék elérni, azt tűzön-vízen átviszem! Nem gázolok át senkin, de óriási a kitartásom.

Daeneryshez hasonlóan te is kitörtél a kalitkádból, hogy megvalósítsd az álmodat.

Így igaz. Debrecenben éltem évekig gitárművész-tanárként, és a helyi tévében híradóztam. Egy nap aztán elhatároztam, hogy az egyik országos csatorna képernyőjére akarok kerülni, akár a család féltése ellenére is, mert muszáj megpróbálnom! Szerencsére elértem, amit akartam.

Milyen voltál kicsinek?

Hajdúnánáson nőttem fel. Kislányként nagyon anyás voltam, mert bár ott volt a négy és fél évvel idősebb nővérem, ő vagány csajként szeretett már inkább külön lenni a barátokkal. Ha nem mehettem vele, inkább el sem mozdultam Anya szoknyája mellől. Túlérzékeny alkatként mindent a szívemre vettem. Ennek akkor láttam kárát első ízben, amikor elkerültem Debrecenbe, kollégistának a zenetanulás kapcsán, és ott magamra maradtam. Az viszont jól jött, hogy már akkor rendmániás voltam; nálam a takarítás ma is előrébb való, mint a főzés.

Nem értettél a házimunkákhoz?

Alig, mivel Anya túlzottan is gondoskodó típus, ő otthon mindent megcsinált helyettünk, a nővéremmel csak a szobánkat kellett takarítanunk. Mindig azt mondogatta, hogy nekünk egy dolgunk van: az, hogy tanuljunk.

Mielőtt kollégista lettél, apukád egy éven át gitárórákra hordott a zeneművészeti szakközépiskolába. Így is megviselt az egyedüllét és a távolság?

Meg, de akkor az még nem volt vészes, hisz már ott volt a gitártanárom, akit második apukámként szerettem, és pár gyerek, akikkel együtt jártunk az órákra. Engem soha senki nem látott könnyezni, viszont a hatágyas kollégiumi szobában, amikor már mindenki más aludt, gyakran sírtam álomba magam. Ugyanez volt a helyzet később egy ideig a főiskolával is, aztán már alig jártam haza. Fura, mert legjobban az viselt meg, amikor négy éve Budapestre költöztem a TV2 miatt: fél évig tartott, mire megnyugodott a lelkem. Akkor nőttem fel igazán.

Hogyan teltek azok a rossz emlékű hónapok?

Rengeteget sírtam egyedül a bérelt lakásban, a hétvégi hazautak alatt is végig bőgtem a vonaton, oda és vissza. Otthon nem tudtak erről, mosolyt erőltettem magamra. Nem akartam, hogy a szüleim aggódjanak miattam, és azt mondják: „Mi előre megmondtuk…!” Rövidesen beláttam, hogy ez így nem mehet tovább: ha tényleg Pesten akarok élni, akkor meg kell békélnem a helyzettel. Elkezdtem ritkítani a hazautazásokat, tudatosan edzettem a lelkemet az önálló életre, lettek barátaim, lassan minden beállt az új kerékvágásba.

Édesapád akkoriban vívta a legnagyobb harcát a rákkal, amikor te Pestre költöztél.

Így igaz. De ő maga mondogatta, hogy menjek és tegyem a dolgomat, úgysem tudok segíteni. Nem ez volt az első küzdelme: a születésem táján csontszarkóma miatt amputálni kellett az egyik lábát. Nekem az állapota természetes volt, így nőttem fel, ráadásul ő mindig is olyan jól kezelte ezt a dolgot, hogy én csak azt láttam, hogy kétszer annyit dolgozik, mint az egészségesek. Most jól van, de állandó orvosi felügyelet alatt áll, és Anya is vigyáz rá.

Milyennek látod a szüleid házasságát?

Irigylésre méltóan jónak, harmonikusnak. Nemrég ünnepelték a negyvenedik évfordulójukat. Mindig nagy szeretettel fordulnak egymás felé, és ha néha szívják is egymás vérét, a humor gyorsan feloldja köztük az esetleges konfliktusokat. Na, ezt kellene eltanulni! Most voltak életükben először külön: Anya elment a Balatonra a nővéremékkel, Apa viszont dolgozik a nyugdíj mellett, és nagyon élvezi az új munkáját. A horgászat a hobbija, és most a Hortobágyi Halastavaknál halőr! Rendben vannak a leletei, nem fáj semmije – ez a „gyógyszer”!

Te még nem vagy házas, viszont tavaly óta neked is van párod, akivel márciusban összeköltöztél. Le sem tagadhatnád, hogy fülig szerelmes vagy! Csak úgy ragyogsz! Jól megvagytok?

Egyre jobban! Skóciában meg is ünnepeltük a találkozásunk első évfordulóját. Egy barátnőm fiával dolgozik együtt, bemutattak minket egymásnak, innen az ismeretség. Utána elkezdtünk levelezni, és egyből úgy éreztem, mintha évek óta ismernénk egymást! Minden mondata tetszett, pedig hét év egyedüllét után megtanultam „szűrni” a férfiakat! Mindenben megfogott: tíz évig tanult zenét, imád világot látni, sok minden másban is egyezik az ízlésünk. Civil szakmája van, és ez is tetszik. Engem ritkán ismernek fel az utcán, mivel olyankor másképp van a hajam, farmerben járok, nyoma sincs a híradós külsőnek. Így a legnagyobb nyugalomban sétálgathatunk, mint bárki más. Otthon sem játszom el a híres embert – nem is érzem magam annak. Az együttéléstől tartottam, mivel Debrecenben két évig már éltem valakivel, és az nem sikerült jól. A mostani párommal viszont kiegészítjük egymást; úgy érzem, ennek a kapcsolatnak van jövője. Végre boldog vagyok!

A ragyogó kinézeted annak is köszönhető, hogy hosszú idő után végre egészséges életet tudsz élni.

Három éve felfedezték a pajzsmirigy-alulműködésemet, fél éve az inzulinrezisztenciámat, ma már mindkettőre szedek gyógyszert.

A mozgás nálam alap, leginkább futni szeretek. Ám korábban hiába diétáztam és sportoltam, soha nem voltam elégedett magammal! Ami­óta kiderült az ok, és megfelelően étkezem, jönnek az eredmények. Még a fáradékonyságomat kell kiküszöbölni, de már lehet látni az alagút végét.

Júliusban lettél 35 éves. A nővérednek van egy férje és egy kisfia, akinek te vagy a keresztanyja. Korábban mondtad, hogy szeretnél gyereket, ám akkor nem volt kivel családot alapítani. Most van! A pároddal hogyan álltok ehhez a kérdéshez?

Neki sincs még gyereke, de szeretne, ahogyan én is. Egyelőre élvezzük a közös életünket, dolgozunk, közben néha utazgatunk, gyűjtjük a közös élményeket, aztán akár jöhet is a baba!

A szüleidnek tetszik a választottad?

Imádják! Amikor hazalátogatunk, mindenki vele akar beszélgetni, a keresztfiam végig rajta lóg! Anya mindig kritikus volt a fiúkkal, Apa viszont sose szólt bele semmibe. Ezért is lepett meg úgy, amikor a legutóbbi látogatásunkkor kiselőadást tartott nekem arról, hogy ilyen fiú nem terem minden bokorban, vigyázzak rá! Én tudom, hogy milyen értékes ember, és meg is becsülöm.

Nézi a Tényeket, ha te vezeted?

Mindennap velem ébred, és az ágyból hallgatja a reggeli híreket. Azt mondja, szereti ezt a reggeli rituálét. Ha tudja, hogy az előző hosszú napom miatt fáradt vagyok, besegít a házimunkában, olykor még főzni is szokott. Köztünk nem csak szerelem van, mi tényleg törődünk egymással! Most minden kerek, imádom a munkáimat is, áprilisban új műsort kaptam a Tények Reggel mellé a SuperTV2-n. Azt kívánom, hogy az a csoda, amiben most élek és amire annyit vártam, maradjon így sokáig!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!