KEMMA
Komárom-Esztergom vármegyei hírportál
Amikor néhány éve bejárta a nemzetközi sportsajtót a hír Jakub Blaszczykowski tettéről, kicsit irigykedtem a lengyelekre. Nem is azért, mert a személyében korábban volt egy (sőt Robert Lewandowskival és Lukasz Piszczekkel együtt három) meghatározó futballistájuk a Jürgen Klopp-féle Dortmundban, amely 2011-ben és 2012-ben megnyerte a Bundesligát, 2013-ban pedig Bajnokok Ligája-döntőt játszott, noha ezért is irigykedhettem volna, hiszen nekünk, magyaroknak akkoriban nem volt hasonlóan magasan jegyzett klubban alapemberünk.
2019-ben azonban az egész futballvilág felnézett Blaszczykowskira, aki a Bundesligát elhagyva bejelentette, hogy hazaigazol korábbi csapatába, a Wisla Krakówba, de nem úgy, ahogy az általában lenni szokott: lényegében ő fizetett azért, hogy szeretett csapatában játszhasson. Nem is keveset. A Wisla súlyos anyagi gondokkal küszködött, a csőd szélén táncolt, Blaszczykowski pedig felajánlott nagyjából 300 ezer eurót a klub megsegítésére.
Ennek tetejébe még a játékot is vállalta a csapatban gyakorlatilag ingyen. Fizetést muszáj volt kapnia, mert ez profi szinten előírás volt, de a lehető legalacsonyabb összegben állapodtak meg, heti 500 zlotyban, amit Blaszczykowski egy az egyben arra fordított, hogy árvaházakban lakó gyermekek kilátogathassanak a csapat meccseire. Némi pátosszal átitatva a szív bajnokaként kezdték el emlegetni, de kétségkívül rászolgált.
Mindez most Schäfer András miatt jutott eszembe.
Az Union Berlin középpályása az élére állt a szombathelyi szurkolók adománygyűjtésének, amelynek során egy-két nap alatt összegyűlt az 56 millió forint, amivel rendezni lehetett Magyarország egyik patinás futballklubja, a Haladás adótartozását, így esély nyílik a klub túlélésére.
A jelenleg NB III-as csapat levegőhöz jutott, és a megszűnés helyett újraszervezheti önmagát. Schäfer előbb ötmillió forintot utalt, majd december 31-én, a határidő utolsó napján kipótolta a még hiányzó összeget egy még nagyobb adománnyal.
A 34-szeres válogatott játékos Szombathelyen született, de csak utánpótlásszinten futballozott a városban, a Haladás felnőttcsapatában soha nem lépett pályára, máshol teljesedett ki a pályafutása. – Ha őszinte akarok lenni, nem a szombathelyi utánpótlásban töltöttem a legszebb éveimet, de ez a történet többről szólt, mint az esetleges gyerekkori sérelmekről – árulta el Schäfer, aki a szurkolók példátlan összefogását emelte ki a saját szerepe helyett.
Már nem kell irigykedni a lengyelekre, nálunk is van egy szív bajnoka.