2022.08.19. 06:30
Vaslady(k)
Az eddigi két Iron Lady közül egyről hallottam, egyet pedig ismerek. Sokan azt gondolnák, hogy a már elhunyt Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnöke és a mi Vasladynk, Hosszú Katinka között erőltetett lenne bármilyen párhuzamot vonni. Pedig mindketten a maguk szakterületének korszakos alakjai voltak. Ám amíg Thatcher a világpolitikát is befolyásoló asszonyság volt, addig Katinka az úszásban, a medencék világában alkotott maradandót.
Hosszú Katinka esetében tudjuk, hogy egyebek mellett törhetetlen elszántsága, kitartása és persze nem utolsósorban fantasztikus tehetsége miatt érdemelte ki az Iron Lady (Vaslady) becenevet,
addig a brit miniszterelnök a tárgyalóasztalnál, illetve országa kormányzása során vívta ki ezt a korántsem biztos, hogy elismerő utónevet. Hosszú Katinka esetében viszont az Iron Lady becenév egyértelműen pozitív.
Nem hiszem, hogy Hosszú Katinka az én védelmemre szorulna, ám számomra mindenesetre bántó az, hogy egyre gyakrabban elhangzik: „Ez a Hosszú már nem az a Hosszú.” Ami úgy igaz, hogy a kevésbé sikeres világbajnoki és Európa-bajnoki szereplése okán a szurkolók szomorúak. De ne feledjük, hogy ez a bajai lány háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenötszörös Európa-bajnok. Csaknem száz érmet úszott össze pályafutása során nagy nemzetközi viadalokon. Ezért pedig élete végéig elismerés illeti. Arról nem is szólva, mennyi örömet és dicsőséget szerzett hazánknak.
Egyébként maga az úszófenomén is elismerte, hogy „elfogyott” a kontinensviadalon. De a mostani halványabb szereplés és kudarcok ellenére is csupa mosoly volt a mi Katinkánk. Sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy jól érezte magát a medencében, sok esetben élvezte az úszást. Ám az biztos, olyan kaliberű klasszisról beszélünk, aki egyáltalán nem szokott ahhoz, hogy kiessen egy előfutamból, vagy a nyolcadik helyen zárjon egy finálét… Ennek fényében pályafutása folytatásáról is egyre bizonytalanabbul nyilatkozott, nyilatkozik.
Mi, akik szorítunk neki, szorítunk érte, csak reménykedhetünk, hogy a nevéhez méltóan az Iron Lady még nem adja fel. És valamelyik világversenyen még megszerzi azt a hőn áhított századik medált. Természetesen azt neki kell éreznie, tudnia, hogy meddig feszegetheti a határait, illetve hol vannak azok. Ami persze szinte mindegy – még ha nem is az –, hogy Katinka folytatja-e a versenyzést, vagy sem. Mert ő már most Darnyi Tamáshoz vagy Egerszegi Krisztinához hasonlóan a halhatatlanok sorába emelkedett.