Csonkán

Az élet valahogy szinte mindig próbára teszi az olimpiát, sőt, magát az olimpiai mozgalmat is. Berlinben 1936-ban a náci propaganda eszközévé vált, 1972-ben Münchenben arab terroristák gyilkoltak le izraeli sportolókat, majd nyolc évvel később az Egyesült Államok és néhány szövetségese a moszkvai, újabb négy évre rá a Szovjetunió és csatlósai a Los Angeles-i játékokat bojkottálták. És ott voltak persze a háborúk, amelyek miatt 1916, 1940 és 1944 is kimaradt a sorból: az ókori eszme, a háború felfüggesztése a versenyek alatt a 20. században a visszájára fordult.

Akadtak csonka olimpiák is, a közvélemény hármat tart nyilván: 1976-ban a dél-afrikai apartheid miatt az afrikai országok a montreali, 1980-ban az Egyesült Államok és néhány szövetségese a moszkvai, újabb négy évre rá a Szovjetunió és csatlósai a Los Angeles-i játékokat bojkottálták. Pedig volt egy negyedik is, hiszen 1920-ban Antwerpenben nem lehettek ott az első világháború vesztes nemzetei, sőt emiatt magának az eseménynek sem adhatott otthont az eredetileg kijelölt város: Budapest.

Most nem a politika, hanem a koronavírus csonkítja meg a tegnap megnyitott olimpiát.

Igaz, csupán egyetlen ország marad távol Tokiótól, ez (nem meglepő módon) Észak-Korea, ám a játékokat mégsem mondhatjuk teljesnek, hiszen egy rendkívül fontos szereplő nagyon hiányzik majd: a néző.

A szurkolók tízezrei, akik korábban megadták a világ legrangosabb eseményének a hamisítatlan, mással össze nem hasonlítható hangulatát. Aki élvezhetett már olimpiát a helyszínen, az tanúsíthatja, a versenyek zamatát nem a versengés puszta ténye, hanem a lelátók már-már családias hangulata adta meg.

Most a járvány miatt az egy nemzethez tartozó sportolók sem szurkolhatnak egymásnak a helyszíneken, az aranyérmesek sem maradhatnak kint a záróünnepségig, akinek véget ér a versenye, azonnal utazik haza. Tokióban semmi sem lesz olyan, mint amilyennek egy olimpiának lennie kellene, vagy amiért báró Pierre de Coubertin és társai felélesztették az ókorból származó eszmét a modern időkre.

Csonka olimpia kezdődött meg tehát, de olyan időket élünk, hogy ilyen csonka játékoknak is örülnünk kell. A japánok fogcsikorgatva rendezik meg, állítólag már húszmilliárd dollárt is beleöltek, nincs nagyon visszaút, és ezúttal a világ nemcsak a saját sporthőseinek szurkol, hanem a gond nélküli befejezésért, a koronavírusos esetek alacsony számáért is szurkol. Minden tisztelet a japánoké, akik pontosan tudják, hiába a rengeteg áldozatos munka, Tokió teljes értékű olimpiát nem rendezhet.