Papírforma

Lehet igazolni és felborítani. Egy-egy verseny vagy mérkőzés előtt támpontot adhat az eligazodáshoz, vele számolnak a szenvedélyes fogadók, de éppen ők tudják a legjobban, hogy többnyire nem árt fittyet hányni rá, amit persze mindig meg is fogadnak, amikor dühösen és átkozódva dobják a kukába vesztes szelvényeiket.

A papírformáról van szó.

Arról, ami alapján a BL-selejtezők első köre után eltemettük a Mol Vidi-t. Ahogyan kínlódott egy luxemburgi csapat ellen, el sem tudtuk képzelni, hogyan boldogulhat a nálánál több mint háromszor többre értékelt kerettel harcba szálló bolgár Ludogerec ellen, majd a nem várt továbbjutást követően ismét a papírformára hivatkozva lehettünk kishitűek a svéd Malmővel vívott párharcra tekintve, hogy aztán megtörténjen a bravúr: a rájátszás eredményétől függetlenül a fehérváriak állva maradtak az őszi csoportkörökre, csupán a sorozat maradt kérdéses.

Meg arról, amiből kiindulva lesajnáltuk a férfi vízilabda-válogatottat egy hete, szomorúan megállapítva, hogy a németektől elszenvedett vereség mára sajnos papírforma lett, a sportág megállíthatatlanul halad a középszerűség felé, amiről persze már szó sem esik, miután a csapat útközben a félelmetes szerbeket is legyőzve megnyerte a világkupát. De

nem sok esélyt adtunk a férfi kosarasoknak sem.

Hollandia a világbajnoki selejtezők során minden hazai meccsét simán, átlagosan csaknem tizenhat pont különbséggel megnyerte, csupán az táplálhatta a sérült kulcsjátékosokat nélkülöző magyar válogatott reményeit, hogy az utóbbi egy-két évben komoly tartást mutatva tört már borsot többször is nála tekintélyesebb csapatok orra alá – erre gond nélkül, tizenöt ponttal nyerni tudott. A ranglista alapján bolondnak néztük volna azt, aki a hétvégi Davis Kupa-meccs előtt a Fucsovics Márton és Balázs Attila nélkül felálló magyar tenisz-válogatottnak szemernyi esélyt is adott volna a csehek ellen, és bár vereség lett a vége, a párharc nem ért véget három összecsapással, csak az ötödikben tudta kicsikarni a győzelmet az ellenfél.

Mindezzel oda szeretnék kilyukadni, hogy jól látható, mi különbözteti meg a sportembereket mindenki mástól. Utóbbiak megengedhetik maguknak a latolgatás luxusát, előbbiek viszont nem is foglalkoznak vele, csak arra összpontosítanak, hogy miként győzhetnek bárki ellen. Mi lehetünk kishitűek, ők nem. Valószínűleg éppen ezért vannak ott ők, a győztesek között, mi pedig kedvünkre böngészhetjük, mikor mit ígér a papírforma.