Nem minden a pénz

Nem mindenütt volt jó vezetőedzőnek lenni a magyar NB II-ben. Vasárnap zajlott le a hetedik forduló, és a következő két napban három mesternek mutattak ajtót a vezetők. Mészöly Gézának Győrből, Nagy Tamásnak Zalaegerszegről, Varga Attilának pedig Siófokról kellett távoznia, mondhatni váratlanul, hiszen egyik sem számíthatott a szerződése felbontására. Ilyenkor persze természetes a kíváncsiság, vajon miért fogyott el ilyen hamar a türelem, aztán vagy van magyarázat, vagy nincs, és ha van, akkor zömmel nincs benne sok köszönet. Mert például nyilván kézenfekvő ok az eredménytelenség, a céloktól való már-már végzetes eltávolodás, ám mit lehet kezdeni azzal, ha egy csapat nem szerepel rosszul, a döntéshozó mégis kirúgja az edzőt, mert nem találja elég szépnek az együttes játékát…

Nehéz ezt értelmezni. Varga Istvánt 1990-ben úgy penderítették ki Újpestről, hogy bajnokságot nyert, és az indok akkor is a nem szép játék volt. Az akkori elnök úgy fogalmazott, ő olyan futballt szeretne látni, amilyent Zámbóék és Fazekasék nyújtottak egykoron – arra viszont nem tudott felelni, hogy honnan vegyen a szerencsétlen edző olyan futballistákat, mint Zámbó és Fazekas volt.

Az utóbbi évtizedekben sok tulajdonos hordott össze sok sületlenséget

abban a hiszemben, hogy ha valaki klubot vesz, akkor rögtön magas szintű hozzáértést is kap hozzá. Előfordult a másodosztályban olyan eset is, hogy a bosszankodó elöljáró a mérkőzés közben rúgta ki az edzőjét, más rendszeresen üzeneteket küldött a fullajtárjaival a kispadhoz azzal, hogy cserélni kellene, ki jöjjön le, ki menjen be, és felbőszült, ha a kívánsága nem teljesült.

Mondják, az edzőt az eredményei minősítik, de erre olykor rácáfol a magyar gyakorlat. Emellett az is elgondolkodtató, hogy ha egy vezető hosszú évek alatt nem talál neki tetsző edzőt, képtelen kialakítani ütőképes keretet, az üzleti szempontokat mindig a szakmaiak elé helyezi, akkor alkalmas-e a posztjára, ugyanakkor az is tény, hogy őt senki sem rúghatja ki, csak ő játszhat dilettáns módon mások sorsával. Kétségtelen, a pénz rendkívül fontos a futballban, anélkül lehetetlen alkotni, fejlődni, utánpótlást nevelni, a profi szintet fenntartani, jó játékosokat szerződtetni. Erre manapság nem lehet panasz, a sportág soha nem gazdálkodhatott még akkora összegekkel, mint napjainkban. Csakhogy az egész nem sokat ér, ha valami fájóan hiányzik. Ezt úgy hívják, hogy szürkeállomány.