2019. 07. 03. 06:30 |

Szombaton Brüsszelből elrajtol a Tour de France mezőnye. A francia kerékpáros körverseny résztvevői két nap bel­giumi versenyzés után lépik át a francia határt. A hátralévő 19 szakaszt már ott teljesítik a bringások. Három hét alatt 3640 kilométert kell megtenniük. Lesz idejük elgondolkodni a nyeregben, hogy nem lenne-e kényelmesebb otthon, a fotelban.

A Tour komoly hagyományokkal rendelkezik, 1903 óta rendezik meg. A hőskorban egészen más megpróbáltatásnak voltak kitéve a versenyzők, mint manapság. Például az 1906-os versenyen 13 szakasz során 4600 kilométert kellett leküzdeni, vagyis 600 kilométerrel többet, mint amennyi az idei Touron vár a kerékpárosokra. A kezdetekkor nem volt váltó a kerékpárokon, a bringások maguk javították versenygépeiket, maguk gondoskodtak táplálkozásukról. Előfordult, hogy azért zártak ki egy versenyzőt a küzdelemből, mert egy elhajított szendvicset vett magához, és ez tiltott segítségnek számított.

A zord versenybírákat valószínűleg a legkérgesebb szívű franciák közül válogatták. Az egyik bringásnak azért kellett felhagynia a versennyel, mert a bírák úgy ítélték meg, hogy amikor egy kovácsműhelyben saját kezűleg reparálta a kerékpárját, a fújtatót kezelő inas bevonásával tiltott külső segítséget fogadott el. Egy ilyen, puhány sportolónak nem is lehetett helye a versenyzők közt.

A Tour de France kiötlője és főszervezője arról álmodozott, hogy sikerül létrehoznia az ideális versenyt, ahol csak egy célba érő van. Álma nem vált valóra, a bringások rendre keresztülhúzták a számítását. A verseny azonban így is elég keménynek bizonyult ahhoz, hogy megragadja az emberek figyelmét, így jelentős érdeklődés közepette zajlottak már a korai versenyek is. A szurkolók nem mindig a sportszerűségükkel vetették észre magukat: szögeket szórtak az útra, feltartóztattak egyes kerékpárosokat, hogy kedvencüknek előnyt biztosítsanak.

A Tour de France hőskorában sem csak Grál-lovagok ültek a nyeregben.

Előfordult, hogy a két kereket kevésnek ítélték ravasz bringások, és vonatra szálltak, hogy megelőzzék a többieket. Ezt a vasúti doppingot nem könnyű kimutatni, de a versenybírák segítséget kaptak az utazóközönségtől, így lebuktak a csalók.

A technika és a versenyzők fejlődése jól nyomon követhető a Tour de France története révén. Az első verseny győztese 25 kilométer/órás átlagsebességgel teljesítette a távot. Harminc évvel később lépték át a 30 kilométeres határt. Manapság körülbelül 40 kilométeres átlagsebességgel teszi meg a távot a győztes. Sokat számít, hogy már nem kell a kovácsműhelyben időzni verseny közben.

Hozzászólások