2020. 07. 21. 06:30 | [email protected]

Ha minden a normális kerékvágásban haladna, a sport hívei számára a héten már csak a tokiói olimpia létezne. Pénteken nyitnák meg a játékokat, szombaton cselgáncsban és vívásban két, vasárnap úszásban négy aranyat osztanának, a hét végén már bajnoki címet ünnepelhetnénk.

Ünneplésre azonban jelenleg semmi ok. Olimpia idén nincs, és ha most kellene tippelnem, arra voksolnék, jövőre sem lesz. Az mindenesetre sokat mond, hogy a NOB kongresszusa a múlt héten máris elfogadta a 2022-es dakari ifjúsági olimpia négyéves halasztásáról szóló javaslatot. A házigazda, Szenegál visszalépett, erre, mintha más helyszín és időpont nem is létezne, azonnal bejelentették a törlést.

A kérdés innentől az, mennyire komoly a szándék a 2021-es tokiói rendezésre, és ha az, milyen kompromisszumokig lehet, szabad, kötelező elmenni.

Csak azért, hogy a sportdiplomaták feszíthessenek, a szponzorok legalább látszatra megnyugodjanak és „tejeljenek”, az indulást vállaló nációk és sportolók hoppon ne maradjanak, érdemes-e döntően zárt ajtók mögött, nézők nélkül, esetleg több, egymástól távoli arénában, időbeli csúszásokkal terhelve, a résztvevőket előzetesen két-három hetes karanténba helyezve rendezni valamit, amit olimpiának hívunk? És ha klasszisok, sportnagyhatalmak utasítják el az indulás lehetőségét, ha a kvalifikációs versenyek jelentős részét képtelenség megszervezni, a mennyiségében és minőségében megcsappant mezőnyben mire taksáljuk az aranyakat, az érmeket, a helyezéseket?

Szimbolikus értékűnek tekinthetjük, hogy 2000-ben, Sydneyben kereken 200 ország sportolói vetélkedtek, és e csúcs azóta többször is megdőlt. A harmadik évezredben egyszer sem esett kétszáz alá a szám, 2016-ra pedig 207-re emelkedett. Az 1896-os athéni nyitányon már a 14 nemzetnek is örültek, miként később annak is, hogy eme adat 1936-ban, Berlinben megközelítette az ötvenet (49), 1968-ban, Mexikóban először haladta meg a százat (112), 1988-ban, Szöulban pedig a százötvenet (159). De kétszáz felettiről százötven alá esni kellemetlen lenne, száz alá egyenesen csőd.

Visszavonhatatlanul dönteni egyelőre természetesen nem kell. Alapelveket, határidőket, sarokszámokat viszont ideje lenne tisztázni és nyilvánosságra hozni. Mert igazodási pontok nélkül a sportoló és a sportvezető sem tervezhet.

Egyesek persze vélhetik úgy, hogy ez is korai. De a 2022-es ifjúsági játékok törlésének ismeretében inkább már most későinek tűnik.

Címkék

Hozzászólások