22°
26°
13°
2019. 06. 28. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Mindig nagy médiavisszhangot vált ki, ha egy sportoló extra méretekkel rendelkezik. Sok szó esik mostanában a román állampolgárságú, ám magyar Bobróczky Róbertről is, aki 18 éves korára 231 centiméteresre nőtt és nagy álma az amerikai profi kosárlabdaliga. Trénerei abban bíznak, hogy nem nő tovább, ellenben beleizmosodik a gladiátorok mezőnyébe.

Persze örök kérdés, hogy a kivételes genetikai előny hol fordul át hátrányba. Tény, hogy jó előkép lehet például a román Gheorge Muresan, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ő karrierje óta sokat változott a kosárlabda.

Az NBA már régen nem a pozíciós játékban megállíthatatlan, lépegető eszkavátorokról szól, hanem a mozgékony, több poszton is otthonosan mozgó, a triplákat bátran és eredményesen hajigáló kétméteresekről.

Nem véletlen, hogy a szintén éppen 231 centis Tacko Fall volt idén az NBA-draft nagy vesztese, miután egyik csapat sem tartott rá igényt az egyetemista játékosok válogatóján. Állva zsákol, mégsem érzik benne az x-faktort. Nem úgy, mint az első helyen elkelt, 201 centiméteres, 130 kilónyi Zion Williamsonban, akinek egy méter fölött van a súlypontemelkedése, a büntetővonalról zsákol és hajigálja a triplákat.

De nem csak a kosárlabdában üthet vissza, ha valaki már „túl nagy”. Én például korán nyúltam, már az általános iskola végén bőven túl voltam a 180 centiméteren, s hát hiába csatárkodtam éjjel-nappal a grundon, ránézésre kapusnak akartak elvinni a sportiskolába. Nem mentem, védeni sosem szerettem volna. Persze akkoriban a túl magas fiúkat „eltanácsolták” a futballpályáról, s hát azóta is ritka a 195 centiméter feletti világsztár, bár Zlatan Ibrahimovic vagy akár a 201 centis pálcikaember, bizonyos Peter Crouch azért letett valamit az asztalra.

De a kosaras híreket hallva eszembe jutott egykori kedvenc szumósom, a közel kétméteres és kétmázsás Akebono, aki mellett eltörpültek a vetélytársai. Egy ideig nem is találták az ellenszerét a hatalmas hústömegnek az alacsonyabb és könnyebb ellenfelek. Aztán pályafutása második felében már egyre többször verték meg a mozgékonyabb, új taktikával fellépő harcosok a hawaii származású szuperszumóst.

Mindenesetre ma már a nagy sportágválasztók korában élünk, amikor egy gyerekről hatévesen megmondják, hogy mekkora és milyen alkatú lesz, s melyik sportág fekszik majd leginkább neki.

De valamiért mégis mindig leginkább a kivételes testi adottságú sportolóknak drukkolunk.

Hozzászólások