24°
26°
13°
2019. 07. 18. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Még csupán néhány napja kezdődött meg a vizes világbajnokság a dél-koreai Kvangdzsuban, de máris túl vagyunk az esemény legnagyobb, a sporttörténelemben is helyet követelőt pillanatán. A házigazda női vízilabdacsapata gólt szerzett! Az oroszok elleni mérkőzés negyedik negyedében Kjung Daszul meglóbálta a balost, majd, ahogy tanítják, enyhén elhajolva, a blokk mellett bevarrta a lasztit a rövidbe. A találat egyetlen szépséghibája, hogy ez is csupán a 30–1-es vereséghez volt elegendő. Az ázsiai együttes persze már ezt megelőzően világhírre tett szert, éppen a mieinktől elszenvedett 64–0-s vereséggel, amely a maga nemében rekord a vízilabda világbajnokságok történetében.

Azt gondolhattuk, Eddie, a sas, Eric, az angolna és társaik ideje végleg letűnt a nemzetközi sportéletben, de nem. Nehéz eldönteni, hogy ez jó-e, vagy sem. Emlékezhetünk, Michael Edwards annak köszönhetően indulhatott el síugrásban az 1988-as téli olimpián Calgaryban, hogy a brit olimpiai bizottság óvatlanul 60 méterben állapította meg kis sáncon a kiküldetési szintet, amit Eddie éppen teljesített. A játékok után aztán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olyan adminisztratív intézkedést hozott, hogy Edwards, hiába próbálkozott, 1992-ben, 1994-ben és 1998-ban sem tudott kijutni a téli olimpiára, pedig időközben megtanult ugrani, csak éppen a képességei miatt akkor is a nemzetközi élmezőny mögött kullogott.

Hozzá hasonló az egyenlítői-guineai Eric Moussambani története is. Sydneyben kis híján belefulladt a medencébe, majdnem két percbe telt, mire leúszta a 100 gyorsot. Vele is elbánt a NOB: bár négy évvel később már egy percen belül volt az egyéni csúcsa, vízumproblémákra hivatkozva megtagadták részvételét az athéni olimpián.

Kész szerencse, hogy a vizes vb-re nem érvényesek a NOB szigorú szabályai. S csak mi, rátarti európaiak gondoljuk úgy, hogy a dél-koreai tinik – mert a csapat átlag életkora 17 év – szégyent hoztak hazájukra és a vízilabdára.

„Lenyűgözött, hogy milyen nagy szívvel játszott a csapatom.

Ez volt az első mérkőzésük, nagyon boldogok voltak a találkozó után” – értékelt Dzsin Man Keun, a dél-koreai lányok szövetségi kapitánya még a mieinktől kapott méretes zakó után. S hogy nem irónia itatta át a szavait, az a következő meccsen bebizonyosodott. Az oroszok ellen jött Daszul, a bombázó, s hihetetlen érzelmeket szabadított fel. Minden koreai zokogott – örömében természetesen.

Hozzászólások