2019.02.16. 11:30
Egy (sí)pályakezdő felejthetetlen élményei
Bár már kifelé megyünk a télből és havazásból borzasztó sok nem is jutott megyénkbe, a síelés szerelmesei így sem unatkozhattak. Magunk is megtapasztaltuk Dorogon, milyen, amikor csúszás formájában robban az adrenalinbomba.
Bár már kifelé megyünk a télből és havazásból borzasztó sok nem is jutott megyénkbe, a síelés szerelmesei így sem unatkozhattak.
Forrás: 24 Óra
Gyermekkoromban a vasárnapi ebédek után szinte kötelező kűrként a biatlon, műlesiklás, síugrás hármast figyeltem a tévében, így elmondhatom, élek-halok a téli sportokért. Régóta foglalkoztatott a síelés gondolata, az sem szegte kedvem, amikor egynémely közvetítésben hatalmas pereceléseket láthattam.
Idén januárban aztán valami megmozdult bennem és időpont-egyeztetés után rögtön a dorogi sípályán találtam magam. A szimpatikus oktatók örömmel fogadtak, rögtön megtaláltam velük a közös hangot. Bár első alkalommal a léc felcsatolása után talajt fogtam, néhány perccel később bátran siklottam végig a gyermekpályán.
Néhány órával később a nagypálya felé vettük az irányt, ahol az oktatóm beizzította a felvonót, majd megjegyezte:
– Aztán óvatosan, hiszen a kórházi koszt nem a legfinomabb – mondta humorosan.
Lüktetett bennem az adrenalin, amikor elindultam lefelé. Bode Miller alpesi síző helyébe képzeltem magam, szinte hallottam a közönség üdvrivalgását, amint a nemzeti színű, csillagos overálban első helyen értem célba. Álmodozásom azonban idő előtt véget ért.
– Fékezz, hóeke tartás! – kiabálta oktatóm, majd feleszméltem, hogy irányíthatatlanul suhanok le a dombon. Később aztán irigyen bámultam azokra az óvodás kislányokra, akik a szlalomozást követően minden további nélkül meg tudtak állni.
Amikor már a fékezés remekül ment, a kanyarodás jelentette az újabb kihívást: balra tökéletesen, jobbra viszont semmi esetben sem akart elfordulni a lécem. Mint kiderült, a galibát a nem megfelelő terhelés és tartás okozta.
– A következő feladatban a hóeke tartással kell a bólyákat kerülgetned. Csak szépen lassan – bátorított az oktatóm.
Ezúttal minden klappolt, mígnem az utolsó rudat olyan szűken vettem, hogy kibillentem az egyensúlyomból. A lécek összeakadtak, oldalamra estem és lehorzsoltam a bal kezem.
– Mi történt? – kérdezte a sítanárom.
– Túl szűken vettem a kanyart – feleltem röviden.
Bár azóta is a kezemen viselem a sístigma nyomát, tudom, hogy nincsen háború áldozatok nélkül. Igaz, az idő előrehaladtával csökkent a szerencsétlenkedési faktor is. Bár Bode Miller nem lehetek, így is köszönettel tartozom oktatómnak, hogy bevezetett a síelés világába. Hiszen csúcs, akarom mondani, csússz: ez az érzés!
Bemelegítés nélkül nem megy
A síelésnél is fontos, hogy a tevékenység előtt elvégezzünk bizonyos bemelegítő gyakorlatokat. Minderre a dorogi sípályán minden egyes alkalommal felhívták a figyelmem, hiszen ez a mozgásforma rendkívül igénybe veszi a szervezetet. A hirtelen fellépő erők szalagszakadást és ficamokat is okozhatnak. A bemelegítést fejkörzéssel érdemes kezdeni, hiszen ezzel a nyaki csigolyákat is felkészíthetjük a sportolásra. Érdemes törzsdöntéseket és hajlításokat is végezni, de a csípőkörzés sem hiányozhat a gyakorlatok közül. A térdünket, a combunkat és nem utolsó sorban a bokánkat a síelés alatt hatalmas terhelés érheti, ezért térdkörzéssel, láblendítéssel és spárgával kell folytatni a bemelegítést. A felkészülést helyben futással zárjuk.