jegyzet

2019.07.25. 06:30

A dobogó mellett

Bódi Csaba

„Már elértél valamit, ha a gyerek nem varrással kifelé veszi fel a sportszárat, és megtanul köszönni.”

Amikor az ódivatú lábszárvédő rendeltetésszerű használata és az illemszabályok közül az egyik legalapvetőbb betartása ily módon lényegi elemnek számított, szó sem volt habkönnyű futballcipőről, műfüves pályáról, öltözői szelfizésről. A belsővel passzolás során alkalmazandó helyes lábtartás, az emelt fejjel végrehajtott labdavezetés is csak később került a fejlesztendő mozdulatok közé, mert igazán szakavatott edző híján inkább az élvezett előnyt, hogy az addig ösztönszerűen játszó ifjakat sikerült egy „ernyő alá terelni” és csapathoz hasonlító formában pályára küldeni.

Nem képezte a felkészítés szerves részét a gólöröm ünneplésének gyakorlása, az viszont annál inkább, hogy a szertáros néninek, az elnök bácsinak és a felnőtteknél labdát rúgó sporttársaknak nemcsak illik, de kell is előre köszönni. Igaz, harminc, sőt negyven éve is joggal merült fel, kinek a kötelessége és felelőssége az etikett oktatása. A szülő a tanárra és az edzőre mutogatott, azok meg visszafelé. Ezen a téren sokat nem változtak az állapotok, legfeljebb hangosabbak lettek a szereplők. A klasszikus értelemben vett tiszteletadás más jelentést nyert, mert oldódtak a szabályok, és afféle könnyű belemagyarázásként a lazaság vált trendivé.

Nem könnyű a vereség után elismerni, hogy jobb volt a másik, de a sportszerűség minimálisan ezt kívánja.

Nehéz kezet rázni olyasvalakivel, akit egyszer már eltiltottak három hónapra – azzal gyanúsítva, hogy megsemmisítette a doppingmintáját. A háromszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok Szung Jang két nap alatt kétszer élte át, hogy dicsfényben ragyogva is kaphat pofont az ember. Hogy ez mennyire hatotta meg a vizes vb-n is közutálat övezte kínai úszót? Vagy vetélytársként inkább Mack Horton, illetve Duncan Scott számít faragatlannak, mert az ausztrál nem volt hajlandó felállni a dobogóra a világbajnok mellé, a brit pedig nem nyújtott kezet a győztesnek, és a közös fotóhoz sem állt oda?

A közel sem lényegtelen kérdésekre kínálkozó feleletminták megadása helyett inkább arra bátorkodnék felhívni a figyelmet, hogy nem feltétlenül a himnuszokhoz közeli meghitt pillanatok a legalkalmasabbak a véleménykülönbségek kinyilvánítására. Még egy botrányhőssel szemben sem. Ezt fenntartom azzal együtt is, hogy persze ennél nagyobb nyilvánosságot aligha kaphatna az egyet nem értés kimutatása.

Címkék#jegyzet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!