legenda

2020.02.15. 07:00

A 90-es évek kiemelkedő magyar női kosarasa az oroszlányi klub lelke és motorja

Zsolnay Gyöngyi a 90-es évek egyik legjobb magyar kosárlabdázója volt, jelenleg Oroszlányon edzősködik és játszik is az OSE felnőtt női csapatában.

Kun Attila

Forrás: 24 Óra

Fotó: Zantleitner Ingrid

A kitűnő sport­ember sikeres pályafutást követően 2001-ben hagyott fel a játékkal, majd egy rövidebb, ugyancsak oroszlányi időszakot követően tavaly nyáron újra visszatért a pályára az OSE Oroszlányok színeiben, emellett edzőként is tevékenykedik az egyesületnél. Oroszlányi szerepvállalása mellett többek között pályafutásáról, edzői karrierjéről és családjáról is beszélgettünk a kiváló sportemberrel.

– A magyar válogatottal világ- és Európa-bajnokságon is részt vett, a Péccsel több bajnoki címet és Magyar Kupát, valamint Euroliga-bronzot is nyert, tehát sikerekből bőven kijutott az ön számára. Most mégis újra játszik, mégpedig a megyei bajnokságban, a magyar bajnokság negyedik vonalában. Mi állt a döntése hátterében?

– Két éve tértem vissza a családommal Magyarországra az Egyesült Királyságból. Bár továbbra is Budapest a bázisunk, családi okok miatt Oroszlányra költöztünk. A felnőtt női csapatnál ekkor voltak problémák, nagyon sokan abbahagyták a játékot, úgy tűnt, meg is szűnhet a csapat. Ekkor keresett meg Kláris Zoltán, az utánpótlás vezetője, hogy segítsek a csapat megtartásában, hiszen ha megszűnik a felnőttgárda, az utánpótlás-korosztályú játékosoknak nem lesz miért játszania. Összeszedtük a lányokat, majd egyszer Milivoj Dokmanovics, a csapat új edzője azzal állt elém, hogy újra szerelést kéne húznom és ki kellene váltanom a sportorvosi engedélyt. Én pedig belevágtam és nem bántam meg.

– Azóta újra a pályán…

– A lányok nagyon szorgalmasak és lelkesek, öröm közöttük játszani.

Zsolnay Gyöngyi játékosként és utánpótlásedzőként is segíti a klubot (Fotó: Zantleitner Ingrid / 24 Óra)

– Meddig tervezi még?

– Ameddig hasznára tudok lenni a csapatnak.

– A játék mellett edzősködik is az OSE-nál.

– Augusztus óta az U12-es és a fiatalabb korosztályú lánycsapatok edzője vagyok az egyesületnél.

– Mire eddig eljutott, történt egy s más a karrierjében. Mikor kezdte a játékot?

– Bár Oroszlányon születtem, három éves koromban Kecskemétre költöztünk, ott kezdtem el kosarazni 10 évesen. Itt lettem élvonalbeli, majd válogatott játékos.

– Aztán pályafutásának csúcsára, Pécsre vezetett az útja…

– Az érettségi után, 1993-ban igazolt le a PVSK, ahol két diósgyőri idényt leszámítva 2001-ig játszottam. Itt értem el karrierem legnagyobb sikereit, emellett egy nagyszerű közösségnek is tagja lehettem. Miénk volt az ország legjobb csapata, emellett európai viszonylatban is a legszűkebb elithez tartoztunk. Felejthetetlen élmény volt számomra az Euroliga 2001-es, messinai négyes döntője, ahol végül bronzérmet szereztünk. Annyi pécsi szurkoló jött el minket buzdítani, hogy Olaszországban is otthon érezhettük magunkat. Együtt élt a csapat és a város, nagyszerű időszak volt az a pécsi kosárlabda történetében.

– Valami hasonló tapasztalható most Oroszlányon is…

– Így van, és ennek nagyon örülök. Bár korán elköltöztem a városból, amikor hazatértünk látogatóba, édesapámmal (Zsolnay Árpád – a szerk.) szinte mindig kint voltunk a férficsapat meccsein és azóta is figyelemmel követem az eseményeket. Egy csoda, ami jelenleg itt történik, ez az egyesület összekovácsolja a várost, amely meg is érdemli a magas színvonalú kosárlabdát. A szurkolói molinón feszítő „A múltunk kötelez” felirat Oroszlányon nem csak egy üres szlogen…

– Visszatérve Pécsre, a kiváló sportpályafutás mellett mást is köszönhet a városnak…

– Itt ismerkedtem meg a férjemmel, Tvrtko-val, akivel 1999-ben házasodtunk össze. 2001-ben hagytam abba a játékot egy sérülés, de leginkább a családalapítás miatt, majd Budapestre költöztünk.

– Említette már, hogy az Egyesült Királyságban is éltek. Mivel foglalkozott ott?

– Miután abbahagytam a játékot, edzősködni kezdtem, először a BEAC-nál, majd Székesfehérváron a Fehérvár KC-nál és a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiánál. 2016-ban egy ösztöndíjprogram keretében négy székesfehérvári tanítványommal két évre a Londonhoz közeli Hatfielbe költöztünk, ők játszani, én edzősködni mentem. Az országos bajnokságban az Oaklands Wolves U18-as csapatával harmadikak, majd később Hertfordshire grófság U11-es válogatottjával elsők lettünk. Elismerték a munkám, fél év után a brit U14-es válogatott edzői stábjába is bekerültem. A fehérvári lányokat bedobták a mély vízbe, ők a felnőttbajnokságban debütáltak.

– Mik voltak a kinti tapasztalatai?

– A britek a 2012-es, londoni olimpiára fejlesztették a kosárlabdasportjukat és a fejlődésük azóta is töretlen. Sok külföldi, elsősorban amerikai és spanyol edzőt alkalmaznak, nagyon jó a képzés és a kiválasztás valóban a tudás alapján működik. A bajnokságuk erős és kemény, és bár korábban sokan lebecsülték őket, ma már az európai elithez tartoznak, a tavalyi Európa-bajnokságon például negyedikek lettek. Ennek a folyamatnak lehettem a részese én is.

– Ön a „Dobd a kosárba!”, az országos szövetség sportágat népszerűsítő programjának vezetője. Hogyan jutott el eddig a pozícióig?

– Miután visszavonultam, az edzősködés mellett Zsolnay Gyöngyi Kosárlabda Sporttábor néven táborokat is szerveztem, erre pedig a szövetségnél is felfigyeltek. Felkértek a program vezetésére, 2011-ben kidolgoztuk a stratégiát, 2012. január 18-án pedig el is indult a projekt. Elsődleges célunk a tömegesítés, a kosárlabda népszerűsítése, de fontos, hogy megtaláljuk a tehetségeket is. Szeretnénk őket felkarolni és segíteni a továbbiakban a pályafutásukat. Jelenleg mintegy 200 általános iskola vesz részt benne és a TAO-program segítségével már egyre szebb eredményeink vannak.

– Mire gondol?

– Miután az én generációm játékosként kiöregedett, hatalmas űr keletkezett a magyar női kosárlabdában. Azóta viszont felnőtt egy tehetséges korosztály, amelyet éppen a mi generációnk nevelt ki. Női válogatottunk rész vehetett a legutóbbi három Európa-bajnokságon, az előtte rendezett öt tornából viszont csak egyen voltunk ott. A szövetség is támogatja a fiatalok fejlődését, hiszen a hazai élvonalban legalább a mérkőzések első félidejében kötelező egy 20 éven aluli magyar játékosnak a pályán lennie minden csapatban.

– Egy ilyen veretes pályafutás után kiket választana példaképnek?

– Nincs példaképem, én Zsolnay Gyöngyi szeretnék lenni! Ettől függetlenül természetesen vannak, akiket tisztelek és akikre felnézek. Mindenekelőtt édesapámat említeném, becsületessége, rend- és családszeretete, pozitív életszemlélete engem is mindig inspirált. Jelenleg a megyei szövetségnél dolgozik mentorként, valamint a „Dobd a kosárba!”-program egyik vezetőjeként. Egyik legemlékezetesebb élményem volt, hogy székesfehérvári edzősködésem idején még átjártam játszani az OSE női csapatához, és apu edzősködése mellett, húgommal, Barbarával is együtt játszva megnyertük a Pest megyei bajnokságot. Játékosként meg kell említenem a tragikusan fiatalon elhunyt Horváth Jucit, aki Pécsen igazi kapitányként vezetett minket, segítette a fiatalokat, szinte anyukája volt a csapatnak. Csupaszív játékos volt, a családjával most is jó kapcsolatban vagyunk. Játékosként Balogh Judit volt a legnagyobb ellenfelem, kevesen tudtak annyit a játékról Európában, mint ő. A maiak közül Stephen Curry a kedvencem, aki nem elsősorban fizikális képességeivel, hanem zsenialitásával és kiemelkedő játéktudásával emelkedett a legnagyobbak közé. Szakmailag egyértelműen a pécsi sikeredzőnket, Rátgéber Lászlót tartom a legjobb tréneremnek.

– Edzőként mit tart a legfontosabbnak?

– Egyértelműen a technikai képzést. A megfelelő alapok lerakása nélkül nem lehet jó kosárlabdázókat képezni.

– Munkájukból kifolyólag rengeteget utaznak. Ez nem hat ki a család életére?

– Tvrtkóval ez soha nem okozott problémát, a gyerekek pedig ebben a miliőben nőttek fel, már ők is hozzászoktak ehhez az életstílushoz.

Zsolnay Gyöngyi

Született: Oroszlány, 1974. szeptember 23.

Végzettségei: testnevelő tanár és kosárlabda edző (Pécsi Tudományegyetem), kosárlabda szakedző (TF).

Korábban kommunikációt tanított a TF-en sportmenedzser szakon.

Sportága: kosárlabda.

Posztja: bedobó.

Klubjai játékosként: Kecskemét, PVSK, Diósgyőr, OSE.

Legnagyobb sikerei: négyszeres magyar bajnok és kupagyőztes, Euroliga-bronzérmes (egyaránt PVSK), a magyar válogatottal kadett Eb-4., junior Eb-7., felnőtt Eb-12., felnőtt világbajnoki 10. 110-szeres felnőttválogatott.

Férje Vujity Tvrtko (48), gyermekeik Vujity-Zsolnay Benjamin (18), Vujity-Zsolnay Barnabás (17) és Vujity-Zsolnay Bendegúz (9).

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!