Kiváló montenegrói és szerb játékosok erősítik a tatabányai keretet

Ők egyértelműen olyan kézilabda kultúra és mentalitás képviselői, amely egyértelműen hasznára lehet a Bányász együttesének. Mindhárman – választott posztjukon – egyértelmű erősítést jelenthetnek Matics Vladan vezetőedző gárdájának.

A férfi élvonalban a Tatabánya a 2014–15-ös pontvadászatban a képzeletbeli dobogó harmadik fokára léphetett. A csapat szakvezetője, Matics Vladan úgy érzi, hogy ez a fajta „lépdelést” még nem kellene a kék-fehéreknek abbahagyniuk. Ám viszonylag sokan távoztak a sikeres alakulattól, így elengedhetetlen volt az együttes újbóli „felturbózása”. Ugyan a felkészülést már megkezdte a Grundfos KC, de mi tagadás, a klub vezetése még mindig azon fáradozik, hogy tovább „építse” a társaságot.

RADE MIJATOVICS
A dél-szláv kontingensből, az új fiúk közül a legismertebb Rade Mijatovics, akit a megyeszékhelyről a távozó Teodor Paul kapus helyére igazolt le a Tatabánya. A montenegrói válogatott egy évre írt alá új csapatához. A 34 éves hálóőr az elmúlt szezont Csurgón töltötte, azonban a tavaszi mérkőzéseken kevesebb lehetőséghez jutott februári kéztörése miatt. A somogyi csapathoz a Metalurg Szkopjétól érkezett, de korábban játszott a Dinamo Minszk együttesében is, így kijelenthető, jelentős Bajnokok Ligája rutinnal is rendelkezik. Vele kezdtük a beszélgetést.

– Tizenkét évesen ismerkedtem meg a kézilabdával Niksics városában, ahol születtem – mondta a válogatott hálóőr. – Már fiatalon a kapuba raktak. Most azért távoztam Csurgóról, mert teljes keretváltás történt. Arra gondoltam, nálam is elérkezett a változtatás ideje. Emellett úgy tűnt, az anyagiak is mintha „elkopnának”  a somogyi alakulatnál. Én pedig újabb kihívást kerestem, és ezt Tatabányán meg is találtam. Itt a vezetőség feltett szándéka, hogy megőrizze a Grundfos KC a bajnoki bronzérmét. Sőt, ha lehet még feljebb lépjen a társaság. Remélem, ezeknek a terveknek, céloknak az eléréséhez én is hozzá tudok járulni. Szeretnék minden meccsen száz százalékos teljesítményt nyújtani.

A kiváló kapus azt is elárulta, hogy egyelőre kifogástalanul érzi magát Tatabányán, az új csapatánál. Azonban az a bő egy hét még kevés volt ahhoz, hogy felmérje valamennyi lehetőséget. Az egyértelmű, hogy jó közösségbe érkezett, és minden rendben van körülötte. De szerinte, minden igazából majd élesben, a mérkőzések során dől el.

MARKO KRSMANCSICS
A szerb, zajecsári születésű irányító-átlövő egyértelműen Matics Vladan „felfedezettje”, illetve a tatabányaiak szakvezetőjének kérésére érkezett a kék-fehérekhez. Az előző szezonban az osztrák bajnok Alpla HC Hard gárdáját erősítette, ám ő is kisebb sérüléssel bajlódott. Ezt az is bizonyítja, hogy a 2013–2014-es ausztriai pontvadászatban posztján 131 gólt(!) szerzett. Az idén viszont csak negyven körüli találatig jutott. Azóta azonban a Tatabánya új kapusához hasonlóan teljesen felépült a sérüléséből, és száz százalékos állapotban kapcsolódott be a közös munkába. A 26 éves kézilabdázó korábban megfordult a Bundesligában, a TSV Bayer Dormagen gárdájában is.

– Még egészen kis gyerekként szinte minden sportágat kipróbáltam – említette az irányító-átlövő. – Aztán nagyon hamar, nyolcévesen megragadtam a kézilabdánál. Édesapám is élvonalbeli kézilabdázó volt, de ő kapus. Ezt a hagyományt nem szerettem volna folytatni. Így azután, szinte az első edzéstől, mérkőzéstől kezdve már irányítóként játszottam. Tatabányára némiképp „ismeretlenül” érkeztem. Csak annyit tudtam az együttesről, amennyit Matke (Matics beceneve) mesélt nekem. De bevallom, az megfogott. Tetszett, hogy a csapat résztvevője az EHF-kupának, hogy a bajnokságban is komoly céljai vannak. Azt tudtam, hogy a magyar pontvadászat igen erős. Úgy gondoltam, itt még fejlődhetek is. A klub szimpatikus jövőbeni elképzelései is megragadtak. Így kerültem hát ide. Nagyon szeretek gólt lőni, ám ezt a vágyamat soha nem helyezem a csapatom érdekei elé, fölé. Azt mondják rólam, hogy megvan a tudásom ahhoz, hogy egy igazi, modern irányító játékos legyek. Jelenleg Vujoviccsal kerültem a legközelebbi kapcsolatba, aki szintén most érkezett a csapathoz. De az nagyon szimpatikus, hogy mindenki egyformán keményen dolgozik. Mindegy, hogy rutinosabb vagy fiatalabb. Egyértelmű, hogy jó közösségbe, korrekt társaságba „csöppentem”.

Matics véleménye szerint minden adottsága megvan Markónak ahhoz, hogy megtestesítse az igazi, a kor elvárása szerinti irányítót a pályán. És, hogy a szerb idegenlégiós komolyan veszi a „beosztását” intenzív magyartanulásba fogott... Így biztosan még jobban megérti majd társaival egymást a pályán és azon kívül is.

MILOS VUJOVICS
A montenegrói Cetinje városában látta meg a napvilágot 1993 szeptemberében a „kis” Milos. Saját bevallása szerint is nehéz, rögös út vezetett addig, amíg teljesülhetett a vágya, és élvonalbeli kézilabdás vált belőle. Viszont, amikor berobbant, szinte üstökösként tette. Tizenhét évesen szerepelt már hazája felnőtt válogatottjában.

– Hét éve kezdtem el kézilabdázni – emelte ki a 181 centis balszélső. – A bátyám volt az igazi példaképem. Ő róla úgy vélekedtek, hogy valódi világklasszis válhat belőle. Így már gyerekkorunkban nagy volt közöttünk a rivalizálás. Bevallom, én mindig bíztam benne, hogy egyszer jobb leszek, mint a fivérem. Ő azóta már felhagyott a sportággal, én meg – remélem – csak most lendülök bele igazán. Sokat tettem azért, hogy fejlődjek. Annak idején minden korosztályos válogatottban szerepeltem, míg nem tizenhét évesen behívtak a felnőtt nemzeti együttesbe. Néhány helyen megfordultam. Aztán a montenegrói Budvába jöttem vissza játszani. Gyakorlatilag itt minden évben gólkirály lett. De meg akartam mutatni, hogy egy jobb csapatban is megállom a helyem, pedig ez – ismerjük be – balszélsőként korántsem annyira egyszerű feladat. Telt-múlt az idő, ám hiába voltam jó montenegrói szinten, szükségem volt a váltásra. Azt sem bántam, hogy Magyarországon „csak” másodosztályú csapathoz, a pécsiekhez kerülhettem. Hál'' istennek jól ment ott is a játék, és fél év után már nagyobb csapatok érdeklődtek utánam. Már vinni akartak. Én a Tatabányát választottam, a Tatabánya pedig – próbajáték után – engem. Bízom benne, hogy a Grundfos-nál a gárda javára kamatoztathatom majd a tehetségemet.

Vujovics elárulta, hogy jó közösségbe került, bár még csak nagyon kevés időt töltött el a kék-fehéreknél. Minden rendben van körülötte, és ami a legfontosabb egészséges, sérülések nem zavarták eddig a felkészülésben.