Dobogón a tatai vívó fiatalok

Az első fordulóban a 11, hétes csoportban kezdték meg a versenyzést a vívó palánták, akiknek hat mérkőzést kellett vívniuk. Az egyenes kieséses szakaszba hatvanan jutottak tovább.
A selejtező fordulóból öt tatai versenyzőnk került fel a direktkieséses táblára. A legjobb 32-be jutásért még hárman – Bejczi Domonkos, Fraiman Dani és Nagy Attila – álltak harcban, és győztek is. A tizenhat közé jutás Daninak és Attilának sikerült, így ők a következő mérkőzésen már a nyolcas döntőbe jutásért küzdhettek. A fináléba kerülésért vívott asszóban Dani drámai meccsen maradt alul a „hirtelen halálban”.  A rendes játékidőben nem született döntés 14:14 volt az állás. A hosszabbítás egy percében Daninak sikerült bevinnie a győztes találatot, de az elektromos fegyvere érzékelője meghibásodott, így a találatjelzőgép nem jelezte a nyilvánvaló találatot.

A fegyvercsere után még húsz másodperc volt hátra a „hosszabbításból”. Ekkor azonban az ellenfélnek sikerült találatot elérnie, így Dani a kilencedik helyen zárta a versenyt.
Attilának egy valamivel simább mérkőzésen sikerült 15:11 arányban nyernie, amivel döntős lett. A négy közé jutásért a Honvédos Taeun volt az ellenfele. Az első két harmadban fej-fej mellett haladtak a srácok, egyiküknek sem sikerült előnyt szereznie, majd a meccs utolsó harmadában a pesti fiúnak sikerült két találattal elhúznia, előnyét meg is őrizte, és így ő léphetett tovább. Attila az előkelő ötödik helyen végzett.
Másnap a csapatbajnoki küzdelmekkel folytatódott a viadal. Az OMS-Irontrade Tata VSE csapatának az előző években mindig sikerült a dobogóra felállnia. Most is ez volt a fiúk célja.

A tizenhat között a Székesfehérvár csapatát búcsúztatták nagyon meggyőző vívással 45:26 arányban. A következő ellenfél, a nyolc között, az MTK csapata volt, akiket szintén simán vertek a fiúk 45:32-re. A négy között a nagydöntőbe jutásért, a tavalyi két finalista csapott össze és a srácok nagyon készültek, hogy visszavágjanak a Pécsi EAC-nak, akik a múlt évben egy drámai meccsen elhalászták előlük az aranyat.

A tatai csapat végig vezetve, fegyelmezett vívással kilenc tussal nyert 45:36-ra, és bejutott a nagydöntőbe, ahol a másik ágról a Szombathely csapata várt a tataiakra. A finálé előtti két órás szünet nem tett jót a megyebeli együttesnek, hiszen lendületben voltak a tataiak.

A mérkőzés elején egy kisebb előnyre tett szert a Szombathely, amit szépen fokozatosan sikerült az utolsó összecsapásig ledolgoznia. Így, egy minimális egy tusos hátránnyal 39:40-nél fordultak a tataiak a befejező csörtére. A Komárom-Esztergom megyeiek a rendes játékidő lejárta előtt tíz másodperccel egyenlítettek, de több találat már nem esett. 44:44-nél következett a ráadás egy perce, a hirtelen halál. A ráadás derekán sikerült bevinnünk a győztesnek tűnő találatot Plásztán Attila vezetőedző és Partali Csaba tanítványainak, már mindenki ünnepelt, ám a versenybíró érvénytelenítette a találatot mondván, hogy ő „álljt!” vezényelt és a győztes pont ezt követően született.

Több perces szabályértelmezési vita következett, ugyanis a bírónak nem volt oka megállítani a küzdelmet, de nem volt mit tenni. Az intermezzót követően 24 másodperc maradt a győzelem megszerzésére. Mivel az ellenfél volt a kedvezményezett, ami azt jelentette, amennyiben nincs több találat, akkor ők diadalmaskodnak. Tizenkilenc másodperccel a vége előtt a tataiak befejező embere elindított egy lerohanó támadást, amelyet nem sikerült találattal befejezni és riválisuk a tataiak vívójának bokáját eltalálta el egy nagyon szerencsés és véletlen beleszúrással, így a Szombathely nyert 45:44 arányban.

Plásztán Attila: – A tatai fiúk minden dicséretet megérdemelnek, egész nap nagyon fegyelmezetten és nagy akarással küzdöttek, megérdemelten állhattak fel a dobogóra.
Igaz, akár az első hely is sikerülhetett volna, ha a hajrában nem nyúlnak bele a meccsbe. Nagyon büszke vagyok a társaságra azért is, mert méltósággal fogadták a döntést, és így is nagyszerű eredményt értek el. Igazi sportemberek mindannyian.
Az ezüstérmes tatai csapat tagjai: Bejczi Domonkos, Fraiman Dániel, Havellant Kristóf, és Nagy Attila.