Az észak-komáromi olimpikonnak nem marad ideje pihenésre

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Ódor Éva szívesen emlékszik vissza arra az időszakra, amikor még Dél-Komáromban pingpongozott (Fotó: K. L.)
[/caption]

– Emlékszik még arra, hogy egykoron a dél-komáromi csapatban is ütötte a kaucsuklabdát?
– Hát, persze. Igaz, ez legalább másfél évtizeddel ezelőtt volt, s akkor még szinte kislány voltam. Nagyon jó csapat, s remek társaság alakult ki akkor Komáromban, nem véletlenül értünk el kimagasló eredményeket a magyar bajnokság másodvonalában. Szerettem az akkori edzőnket, az azóta már elhunyt Vizkelety Lajos bácsit is.

– Elégedett az olimpián elért 33. helyével?
– Nem panaszkodom, hiszen ismerve képességeimet, s a nemzetközi mezőnyt, nem fogalmazhattam meg azt, hogy megcélzom a dobogót. Első olimpiám volt, örülök, hogy három fordulón túljutok.

– Legyőzte a magyarországi Lovas Petrát is. Azt olvastam, a felkészülés során szándékosan nem játszott vele edzőmeccset.
– Várható volt, hogy vele, vagy Póta Georginával találkozni fogok az olimpián. Nem azért, mert nem akartam velük játszani, inkább taktikai magyarázata van. Mindkettőjüket jól ismerem, az elmúlt években több alkalommal is összemértük tudásunkat, találkoztunk edzőtáborokban is.

– Jön a jól megérdemelt pihenő?
– Sajnos, nem. Csütörtökön már utazok vissza Franciaországba, a Lys-Lez-Lannoy csapatához. Csak arra jut időm, hogy kimossam a ruháimat, s találkozzak közeli ismerőseimmel, barátaimmal. Jön a felkészülés, hamarosan Európa Kupa-meccsekre utazunk Olaszországba. Biztosan nehéz lesz így, pihenés nélkül.