Édesen telít, de üressé tesz

Ma már egy olyan világban élünk… – halljuk gyakran, pedig azt sem tudjuk igazán, hogy milyen volt a múlt. Csupán a jelen értelmetlen és apró töredékei azok, amelyekből próbálunk véleményt formálni. Az, hogy a média formálja az emberiséget és a társadalom kreálja a médiát igénye szerint, szinte egy platóni körforgás. Csupán egy kevésbé magasröptű verzió.

Olyasmi, mint a cukor. Illúzió. Fehér méreg. Édes és közben mégis csak átformál, felemészt. A tévében egymást követik az ellentétes állítások. A személyiség fejlődését gyakran megállítja, nincsenek saját gondolatok, semmi egyéni akarat, csupán a kínált látszat, amiből folyamatosan csipegetünk és várnánk a jóllakottság érzését, de ez az nem jön.

A „fogyasztók” folyamatosan táplálják ezt a futótűzként terjedő hatalmat, mely legnagyobb aduászává nőtte ki magát a politikában is. Persze nem egy összeesküvés-elmélet ez, de az emberek többségét a hatása legalább részben elvakítja. Sokan túlságosan is beletörődnek abba, hogy a világ másmilyen nem lehet. Ettől válik egésszé az önmagába forduló háromszög. A felénk és belénk sulykolt információáradat és paradoxon okozza a rengeteg identitászavarost, a magába forduló kirekesztetteket, a felszínesek hatalmas csoportját, bármit.

Kérdés, hogy mit tehetünk ellene? Megállítani nem tudjuk. Ahhoz túl sokan vannak a belőle táplálkozók és az őt éltetők. Elég, ha időben felismerjük őket.