Gólya a deszkán, pumpával

 Különböző mókás öltözeteket viseltek, mint például: sárga, nevetős arcot ábrázoló póló, kockás ing, fürdőruha a felsőre stb...
A bemutatkozó műsorok általában nagyon viccesre sikeredtek, nem különben a 12-eseket dicsőítő himnuszok.

A műsorok után a „szivatások” következtek, sokféle feladat várt a gólyákra. Talán a legnehezebb az volt, amikor egy véletlenszerűen kiválasztott gyereknek gördeszkára ülve, WC-pumpával a kezében kellett magát hajtania a győzelemért. Természetesen nem maradtak el az egész osztályt megmozgató kihívások sem – például egymás vállát fogva és a csigabigás gyerekdalt énekelve törpejárásban kellett végighaladni egy kör mentén.

Az elsősök megállták helyüket a gólyaavatón és sikeresen megtörtént a befogadásuk is. A feladatok legvégén következett az eskütétel, amely az iskola egyik hagyománya.
Öttagú zsűri jutalmazta az első három helyezettet, a dobogó legfelső fokán a 9. c osztály végzett, akik egy tortát kaptak jutalmul.

De mit érez egy avatandó gólya?
Még az avatás előtt körbekérdezősködtem a gólyák között, milyen érzésekkel készülnek a műsorra és a feladatokra?
Általában nagyon izgultak, többen akadtak, akik tartottak a leégéstől. Ugyanakkor nem volt hiány lelkesedésből sem, sokan egyértelműen megfogalmazták: hajtja őket a győzni akarás – nem is beszélve a finom tortáról, amire gondolva máris összefutott a szájukban a nyál.
Korábbi avatottaktól is kérdeztem hasonlókat. Volt aki kellemetlenül élte meg az eseményt, más épp ellenkezőleg, szép emlékekkel gazdagodott.