Fociláz söpör végig az országon

Szerencsénkre és nagy büszkeségünkre nem csak ezzel örvendeztettek meg minket a fiúk: a világbajnoki bronzérem és az Ezüstcipő is a miénk lett!

Magyarország annyi éven keresztül ki volt éhezve a nemzetközi sikerre, hogy ez a győzelem úgy kellet már nekünk, mint egy falat kenyér. Nem mondom, hogy a felnőtt válogatott csak ül az Aranycsapat örökségéből megmaradt babérokon, de mégsem tudtak olyan kiemelkedő eredményt felmutatni, mint a most hazatérő „harcosok”.

Ahhoz hogy fiaink továbbra is ehhez hasonló eredményekkel öregbítsék kis hazánk hírnevét a nemzetközi porondon, mi, szurkolók is kellünk.
Vizsgáljuk csak meg a Liverpool esetét! Az angol együttes híres szurkolói fanatizmusáról: a klub támogatói a meccsek mind a 90 percét azzal töltik, hogy szeretett csapatuk himnuszának üvöltésével buzdítsák a játékosokat; de ha véletlenül kikapna a csapat, akkor is a jól megszokott sorok éneklésével köszönik meg a focisták szereplését. Van mit tanulni tőlük!

No de mi a sikeres szurkolás receptje? Először is gyűjtsük össze a környezetünkben lévő embereket! Ehhez szükséges a feleségek házi munka alóli felszabadítása, a gyerekek kirobbantása a számítógép elől, férfiak újságainak elkobzása és a nagymamáknál a „pulóverkötés-mód” kikapcsolása. Második lépésben forgassuk fel a házat nemzeti színű tárgyak utáni kutatás céljából, majd ezekkel díszítsük fel kis szurkolótáborunkat. Következő teendő a kidekorált csapat helyszínre navigálása (ez lehet stadion vagy televízió előtti kanapé).

Végül pedig tartsunk egy gyorstalpalót rigmusok kántálásából. Apropó! El ne felejtsük a jó öreg szotyoládét, tökmagot! Jó szurkolást kívánok!