2009.03.07. 11:30
Egy mély érzésű, igaz ember története
Szajuri, a gésa története leginkább a lenyűgöző egyéniség és a rendkívül képdús nyelvezet által válhatott bestellerré.
Arthur Golden Ivaszaki Mineko, Japán egyik legendás gésájának életét vetette papírra. Az ünnepelt gésának nem az volt a célja, hogy a külsőségek, a szép megjelenés, a kimonók selymes suhogása, a hódolók serege irigységet és vágyakozást ébesszen az olvasóban. Egészen más. Tudatni akarta a világgal, hogy a sikerig az akarat, a fegyelmezettség, a kitartás és a becsület nélkül senki sem juthat el. Azt, hogy a gésák nem prostituáltak, hanem a kulturált megjelenés, a mozgás, a tánc, a zene, a társalgás művészei.
A könyvben egy ilyen hölgy vall életéről. Mennyi fájdalom, vágyódás van a kényszerből elhagyott, majd meghalt koldusszegény szülei iránt! A történet akkor válik igazán érdekessé, amikor Csijot eladják szülei egy gésaháznak. Pénzért.
Innentől kezdve a kilencéves kislány mindennapjaiba, az egész társadalom életébe nyerhetünk bepillantást. Ők sem mentesek a gonoszságtól, az intrikáktól és a kegyetlenségtől. És ami megdöbbentő, hogy a szerelem csupán illúzió lehet számukra, hiszen nem csak a szolgáltatásaik, de még a szüzességük elvesztése is üzleti tárgyalások témája. Jövőjük attól függ, milyen ismeretségekre tesznek szert „munkásságuk” során.
Minden szépen ment a maga útján, amikor jött a háború. A borzalmak a fényből a sötétségbe taszították. Miért hatott meg Ivaszaki Mineko története? Mert nemcsak egy tőlünk oly messzi kultúra mutatkozott meg a sorokban, mert egy mély érzésű, igaz embert ismertem meg személyében.