Semmi

Társam csak a magány, mely lassan betakar.
Nyakamra fonódnak a szürke füst-ujjak.
Nem hagy kiáltani, csak magának akar,
s hogy vele az örök sötétségbe hulljak.
 
Hajnal nem fog soha nekem fényt hazudni,
így kell haldokolnom, örök sötétségben.
Mintha csak álmodnék... S nem tudok aludni.
Fullasztó sötétben kel vergődnöm ébren.
 
Éber, tág szemekkel a plafont bámulom,
így kezdek képzelni erőtlen álmokat.
Hív a feketeség. Mit akar, jól tudom:
sajnálja tőlem e szürke ábrándokat.
 
Nem kiálthatok, úgysem hallja senki.
Egyedül maradok a baljós sötétben.
Mint önző szerető, ölel át a semmi â212
nincs menedékem a sűrű erdő-éjben.
 
Ha suttogni kezdek, az talán hallható.
A halk szó megtalál, bármily sűrű az éj.
A kiáltás elszáll, a sötét néma tó,
tükre halottsima, bárhogy él a veszély.
 
Rettegést suttogok, a szavam fájdalom.
Egyetlen társamnak énekelek halkan.
Az éjjel máshoz is eljut talán dalom.
A sötét szárnyán száll a fájdalmas dallam.
 
És meghallod te is, elfog a félelem.
Minden ízed reszket, sötét van és hideg.
Ha végre fény gyullad, tán nem gondolsz velem,
és elfelejtheted, az éj milyen rideg.
 
Jeges szél támad kinn és benn tüzes remény.
Bennem ég, legbelül, minden szemnek rejtve.
Hogy dalom megérint, hogy lelked nem kemény,
igen, hiszek benne: az éjt nem felejted.
 
Benned hiszek. Minden más hitem elveszett.
Arcod jár fejemben, bár sohasem láttam.
Szép, nagyon szép arcot festett a képzelet.
Fel sem ismerlek majd, ha más vagy, mint vártam.
 
Szürkészöld szemeket álmodtam arcodhoz,
a tekintet mögé, mely valós, nem képzelt.
 Az éj sötétet, vagy végre fényt is hoz?
Elvezet hozzám? Vagy nézi, mint eltévedsz?
 
Félek! Mi lesz, ha nincs erőm soká várni?
Mi lesz, ha halálom előbb jön, mint jössz te?
Mi lesz? Az éj becsap, elfog, megöl, bármi...
Hálójában sosem találkozunk össze?
 
Vagy te, vagy a semmi. Oh, ő ezt tudja már...
Gyenge vagyok, de te majd megküzdesz vele.
Lényemről, arcomról már biztos álmodtál,
talán azt is tudod, vajon hol lehetek.
 
Utolsó perceim jöttek most el értem,
fáradtan és vakon csukódik le szemem.
Három, kettő és egy, megmenthetsz még, érzem,
s a sötétben lassan megérinted kezem.