2007.10.18. 11:43
Hivatalosan: Selye János Gimnázium
Röviden: mi vagyunk a selyések névre hallgató különleges állatfaj. Ez a stresszelmélet megalkotójáról elnevezett, iskolának álcázott táncparkett rendkivüli példája annak, miként fér meg egy helyen a modern és a régi.
[caption id="" align="alignleft" width="330"] Különleges képet rendelt a szerkesztő úr. Tessék. Elég különleges?
[/caption]Korszerű technikával felszerelt termek, amelyek neves elődjeink nevét viselik. Felújitott aula, ahol vagy az előadók sikerét jelző tapsvihartól vagy a disco zenétől recseg a padló. Hagyományos ünnepek újszerű köntösben. Diáknapi avatás még mindig félős gólyákkal, de merészebb ötletekkel (végül is az egész városon szellemnek öltözve végighaladni nem olyan kinos), Valentin-napi mézeskalács osztogatás jó barátokkal és szerelmesekkel, Luca-napi palacsintázás megrohamozott pultokkal, szakállas negyedikes (akarom mondani, Télapó) szaloncukor osztogatása a jó diákoknak (mindenki kap cukrot, tehát mindenki jó lehet) végül pedig az évzárót követő fergeteges after-party szünetelteti a hétköznapok ütemét.
Ha jótékonyságról van szó, akkor is tudjuk a helyes lépést. Az árvaházak lakóinak játékokat juttatunk, az osztályoknak egy-egy örökbefogadott kis árva ir a világ különböző pontjairól, hiszen ha bohókásan is, szivünk egy ritmusra ver.
Összefoglalva: Medvetánc, csak vigyázz a lépésekkel.