Pruzsinszki Bence

2019.11.14. 08:40

Fast fashion (Bergson táncol)

Fast fashion. Az ember gondolhatná, hogy itt minden nagyon gyorsan történik.

Tatai Református Gimnázium

Forrás: Steve Cutts

A női vásárlás vizsgálatával jöhetünk rá, hogy ez nem így van. Az a fajta, mindenféle ingertől mentes űr, amibe ruhaválogatáskor a nőt kísérő férfi kerül, megcáfolja azt, amit eddig az időről gondoltunk. Minden marad a régi, csak az idő változik. Bergson (Henri Bergson (1859-1941) francia filozófus; megkülönböztette az objektív és a szubjektív idő (=tartam) fogalmát – a szerk.) táncolna örömében, ha látná korunk vásárlási szokásait.

Fast fashion-ruhaboltban egy helyben állni furcsa cselekvés, kiváltképpen, ha az ember kezében nincs mobiltelefon. Ha telefon van a kezében, máris „valamittevésbe” fordul a semmittevése. Elő is húztam hát a telefonomat, görgettem néhány decimétert, majd inkább visszatettem a zsebembe. A pénztár felé sandítva látom, hogy még jócskán kell várakozni. Sebaj, körülnézek még egyszer. Néhány lépés után egy fehér pólót láttam meg a földön.

Valószínűleg egy ámokfutó shoppingolás maradványa, hogy a darab vállfástól a padlón végezte. Ezen gondolkodva ismét megálltam egyhelyben, így gyorsan cselekednem kellett valamit: elhatároztam hát, hogy felveszem a földről. Szerezhetnék egy jó pontot a dolgozók szemében vásárlótársaimnak. Egyszerűen csak fel kellene vennem a pólót. Semmiség. Hajoltam is a vállfáért. Már akasztottam volna a krómozott fogasra, félretolva kék és fekete társait, mikor mintha hirtelen kívülről láttam volna magam.

Hétköznapi fiatal a hétköznapi ruhájában hétköznapi ruhákat rendezget a fogason a hétköznapiak boltjában. Azt fogják hinni, hogy eladó vagyok. Pedig nem vagyok, nem tudom, hol vannak a raktáron lévő méretek, sem azt, hogy hol a raktár. Hirtelen rettegésemben már fogalmaztam a mentegetőzésemet, arra az esetre, ha a skinny farmer méreteiről érdeklődnének.

„Bocsánat, én nem vagyok eladó, csak gondoltam felveszem ezt a pólót, mert így tartottam helyesnek, normálisnak; ezek szerint nem tudom, mi a normális.”

Nem történt félreértés. A vállfa visszakerült a helyére. A barátnőm végzett a vásárlással, elindulunk kifelé. A fejemben pillanatnyilag fennálló szükségállapot engedni látszott. Minden visszakerült a rendes kerékvágásba. A telefon a kézbe, a like-ok is a helyükre. Csak a gondolataimba fészkelt bele valami, ami megzavart. Ami elsötétítette a jótettem utáni dicsfényt. Vajon én vagyok a paranoiás, hogy túlgondolok egy egyszerű cselekvést, vagy a világrendben állt be valami változás?

Címkék#séta-refi

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!