2019.11.14. 08:09
A tatabányai lánynak az élete a néptánc
A VII. Agora Koreográfus Verseny alkalmából Barkóczi Rékával, a Magyar Táncművészeti Főiskola végzős, tatabányai hallgatójával beszélgettünk.
A VII. Agora Koreográfus Verseny alkalmából Barkóczi Rékával, a Magyar Táncművészeti Főiskola végzős, tatabányai hallgatójával beszélgettünk.
Forrás: Barkóczi Réka/Beküldött
– Mikor és miért kezdtél el néptáncolni?
– 3-4 éves korom óta, az óvodában kezdtem el táncot tanulni az anyukámtól. Ő ott tanított néptáncot.
– Mi fogott meg a néptáncban igazán? Mi inspirált arra, hogy ezt válaszd a továbbtanuláskor?
– Úgy érzem itt kell lennem. Itt van egy művészeti ág, egy ajándék. Tökéletes érzés, amikor színpadra léphetek és közben beletehetem a saját egyéniségem, kiadhatom az érzelmeim, a sok feszültséget és a boldogságot… eközben pedig belecsempészhetem a gondolataimat és próbálom megfogalmazni, megjeleníteni testbeszéddel a mondanivalóm. Kiskorom óta táncolok, de az egyetemi jelentkezésem nem volt tudatos, úgy voltam vele, egy próbát megér. Az évek során alakult ki bennem hogy táncművész szeretnék lenni.
– Volt olyan, hogy fel akartad adni?
– Sokszor meginog az ember, ha valamiért igazán küzd, de soha nem akartam feladni. Rengeteg nehézséggel jár a szakma, de mindig ott volt előttem a gondolat, hogy táncolhatok és táncos akarok lenni. Ennél több motiváció nem kellett.
– Különbözik az ti tantervetek egy átlagostól? Ha igen, miben?
– Igen, egyszerre végezzük a gimnáziumot és az egyetemet. Én néptánc szakon vagyok, 5 éves a képzés, a 4. év végén érettségizünk, az 5. év végén pedig diplomázunk. Délelőttönként van tánc, 13:45-től pedig korábban a közismereti, most már egyetemi tárgyak vannak és szombaton is iskolában vagyunk.
– Milyen tantárgyaitok vannak?
– A fő tárgyaink a balett, a modern- és néptánc. Ezen kívül vannak „kiegészítő tárgyaink” is, például keringő, cha-cha-cha, modern társastánc, sztepp... Elméleti órák is vannak, például tánctörténet, néprajz, táncfolklorisztika, művelődéstörténet.
– Mit szeretnél csinálni az egyetem után, illetve miután kiöregedsz?
– Nagyon szeretném hivatásos táncegyüttesben táncosként elkezdeni a pályafutásom. Ez a fő célom, de rengeteg minden érdekel a táncon kívül, a vendéglátás, a gyógypedagógia, a pszichológia. Ha kiöregedtem, szeretnék tanítani, ehhez el kell végeznem a mesterképzést.
– Mivel ösztönöznéd a fiatalokat és kisgyerekeket, hogy próbálják ki a táncot?
– Gyerekkorban nagyon sok készség fejlesztésében segít, nagy hatással van ránk a művészet. Kiskorunktól kezdve tartozhatunk egy közösséghez, ahol lehet mulatni, énekelni, barátságokat kötni, akár szerelemre lelni, kikapcsolódni, hivatásra találni.