2019.11.21. 06:59
Viki nem csak a Refiben, a Fradinál is labdába rúg
A labdarúgó Barta Viktória a Tatai Református Gimnázium végzős diákja 2015-ben került először pályára a TAC színeiben, majd 2019 augusztusában igazolt a Fradihoz.
Barta Viktória a Tatai Református Gimnázium végzős diákja 2015-ben került először pályára a TAC színeiben, majd 2019 augusztusában igazolt a Fradihoz.
Fotó: S. K.
– Miért pont a labdarúgás?
– Talán ötéves lehettem, amikor a bátyám a szomszéd srácokkal focizott a házunk előtti betonpályán. Egyszer engem is levitt magával, és szerelem volt első látásra ez a sport, onnantól kezdve minden délutánt ott töltöttük. Nyolcévesen a TAC-ban a fiúkkal fociztam, de mellette versenyszerűen úsztam, ezért hanyagoltam a futballt. Tizenhárom évesen kezdtem újra, szintén a TAC-nál, ekkor lettem igazolt sportoló. Kele Zoltánnál kezdtem, de a csapatot hamarosan Schäffer Péter vette át. Nála fociztam TAC-os karrierem végéig, 4 évet.
– Ki(k) a példaképe(i)d?
– A hazaiak közül Dzsudzsák Balázs és a jelenlegi edzőm, Vágó Fanny. Külföldi példaképem pedig Lionel Messi és Lieke Martens.
– Mi motivál napról napra?
– Az, hogy edzésről edzésre, mérkőzésről mérkőzésre, a nálam idősebbeknél is jobb focista legyek és minél több meccset nyerjen a csapatom. A sok pozitív visszajelzés sokat segít a hullámvölgyekben.
– Hogyan és mikor jött a megkeresés, hogy egy nagy csapatnál játszhass?
– Tavaly nyáron megkeresett az MTK, voltam próbajátékon is, de úgy döntöttem, maradok még egy évet a TAC-nál és megnyerek velük mindent, amit lehet. Idén januárban Törökországban voltam edzőtáborban, amikor a Ferencváros megkeresett. A próbajátékon megfeleltem, már télen át akartak igazolni, de a TAC mindkét lány csapatában én voltam a csapatkapitány és bajnokesélyesek voltunk. Úgy döntöttem, maradok még fél évet, és amit csak tudok, megnyerek a TAC-cal. Így is történt. U19-ben másodikak lettünk, U17-ben bajnokok, és az utóbbi korosztályban gólkirály lettem. Mindkét futsalbajnokságot megnyertük. Végül idén augusztusban igazoltam a Fradihoz.
– Heti hány edzésed van?
– Öt délután és minden délelőtt egyéni. A hétvégi program természetesen a meccs.
– Milyen a végzős élet mellett élsportolónak is lenni?
– Nehéz mindenhol a maximumot teljesíteni. Reggel suli, délután edzés Pesten, este 11-re érek haza, éjszaka tanulok. Szerencsére a tanáraim segítőkészek és rugalmasak, ahogy az osztálytársaim is. A hiányzó tananyagot rögtön óra után átküldik. Hálát adok a Jóistennek, hogy olyan családom és barátaim vannak, akik mindenben támogatnak. Nélkülük mindez nem sikerült volna.
Vissza-visszajár a TAC-osokhoz
– Hiányzik a csapatom, amikor van rá lehetőségem, meglátogatom őket edzésen. Szerencsére változatlanul jó maradt a kapcsolatom a csajokkal és Petivel, van, akivel legjobb barátnői viszonyt ápolok. Könnyen beilleszkedtem a Fradinál, mert áprilisban meghívtak a Gallini világkupára (ekkor még a TAC játékosaként), ahol 3 gólt is szereztem, az egyiket a Juventus korosztályos csapatának. A csapatban mindenkivel jó a kapcsolatom, gyorsan születtek a barátságok. Jelenleg a bajnokságban a Fradinál 6 meccs alatt 4 gólom van, ahol nem veszítettünk még pontot. A karrierem során 169 meccs alatt 285 gól a mérlegem – árulta el Viki.