Szüntelenül

Ülök a buszmegállóbanegyedül,

Várva a buszt szüntelenül.

Sötét van és homályos,

Csak a lámpa fénye világos.

Körbepillantok vacogva,

S nézem az órámat borzongva.

Telik az idő, de nem elég gyorsan,

Tik-tak, tik-tak mondja biztatóan.

A nap felkelt, a köd tovaszállt,

Hopp, már jön is egy jó barát.

Várjuk a buszt szüntelenül,

Ami mindjárt begördül.

Egy perc, két perc, három,

És a buszt már meg is látom.

Rohanva szaladunk előre,

Csak helyünk legyen elölre!

Ülök a buszban, de most már nem egyedül,

S együtt várjuk a buszindulást szüntelenül.