Reagált az állításokra a Follinus Anna zaklatásával megvádolt házaspár

Egyre terebélyesedik a #metoo kampány, amelynek szerte a világon kerülnek elő áldozatai, akik végül megnevezik zaklatóikat, bántalmazóikat. A legfrissebb hazai eset kirívó kegyetlenségről számol be, hátborzongató részletességgel.

November 25-én jelent meg a magyar sajtóban a Follinus Annával, Gérecz Attila- és Junior Prima-díjas költővel készült interjú, amelyben a most 33 éves költőnő nagyon pontosan írja le, min ment keresztül 16 évesen.

A beszélgetés során a költő azt állítja, hogy zaklatói teljes mértékben visszaéltek a hatalmukkal, a lány kiszolgáltatottságával. A körmönfont manipuláció és az ezt megkönnyítő családi, társadalmi, materiális kiszolgáltatottság miatt, a Follinus Anna sokáig nem is ismerte fől, hogy pedofília áldozata.

A vádak azért különösen súlyosak, mert ezek szerint két felnőtt állt szemben egy kiskorúval. A gyomorforgató pedig az, hogy a zaklatók férj és feleség. Ha a vádak beigazolódnak, annak súlyos következményei lehetnek.

A két vádlott pedig tagad, a Stádium Kiadó honlapján ezt a nyilatkozatot tették közzé:

Férjemmel 48 évet éltünk boldog szerelemben, házasságban.

Azon kevesek, akik valóban ismernek bennünket és a férjem művészetét (az élete legvégén járó író mindent megírt a verseiben, regényeiben), azok pontosan tudják, hogy a vádak hamisak! Visszautasítjuk minden állítását! Az aljasság olyan fokú, előre kiszámított, hogy a férjem politikai börtönökkel terhelt, hosszú életében eddig átélt minden kegyetlen gonoszság és borzalom eltörpült emellett.

Azon sokak, akik semmit nem tudnak vagy „valamit eltorzítva tudni „tudni vélnek” rólunk, bármit elhihetnek a rágalmakból, akármit mondunk.„Sorrendbe állított, leleplező ” interjúkat olvasva, olyan tömegpszichózisban élünk, amely a jogállamiság maradékait is fölemészti.

Mindezekre azt mondjuk: NEM! ELÉG VOLT!

Lőkös Margit és Kárpáti Kamil

Külön szót kell ejtenünk a Stádium Kiadót ért vádakról. Az itt folyó munka szakmai hitelének a megkérdőjelezése nemcsak feleségemet és engem, hanem valamennyi nálunk publikáló írónk, költőnk munkásságának minőségét érinti. A Stádium Kiadónál a megjelenés mindig szerzőink tehetségén, kemény, kitartó munkáján, s az asztalra letett kéziratok minőségén múlott. Megjelenésüket semmilyen más tényező soha nem befolyásolta. Így Follinus Anna köteteinek megjelentetését is költői tehetsége tette lehetővé.

A november 25-én megjelent interjúhoz, amelyben Follinus Anna nem nevezte meg zaklatóit, a Facebookon többen is hozzászóltak, és kommentjeikben beazonosították a kiadóvezetőket. Lackfi János, József Attila-díjas magyar költő ezt írta:

„Le a kalappal előtted, Anna! Köszönjük. A durva az, hogy hírlett az öregről, »szereti a fiatal lányokat«, ám hogy ez mit jelent pontosan, senki se firtatta. Most olyan érzés, mintha alaposan megvertek volna, pedig fityfenét engem. Melletted állunk, sokan”.

Az interjúból kiderül, hogy a költő 16 évesen került a kiadóval kapcsolatba. Már az első beszélgetés alkalmával a férfi igyekezett bensőséges viszonyt kialakítani Follinus Annával, körülményeire volt kíváncsi. A költőnő így emlékszik vissza:

„Sajnos sok szempontból nagyon kiszolgáltatott voltam. Miután apám másfél éves koromban öngyilkos lett, anyám komoly nehézségek közepette egyedül nevelt engem és két testvéremet. Ilyen helyzetben elkerülhetetlen, hogy alapvető emberi, lelki szükségleteinkben ne szenvedjünk hiányt. Családunk súlyos, feldolgozatlan traumákkal volt terhelve, melyek szinte észrevétlenül fejtették ki hatásukat.”

Az erős kisugárzású, jó nevű író nagy hatással volt Follinus Annára, aki bízott abban, hogy irodalmi pályafutásában segítségére lesz. A házaspár kihasználta Anna helyzetét.

„Az áldozatok kiszemelésében volt már tapasztalatuk, hamar egyértelművé vált érzelmi, szellemi kiszolgáltatottságom. Rövid időn belül értésemre adták, hogy támogatásukat csak és kizárólag akkor nyerhetem el, ha teljes valómban alárendelem magam akaratuknak”.

A házaspár bűvköréből a manipuláció miatt nem tudott szabadulni, legfőképpen azért, mert nem voltak szavai arra, hogy megfogalmazhassa mi is történik vele. Családi háttere nem teremtett lehetőséget arra, hogy a szexualitásról megfelelő közegben beszélhessen.

A viszony odáig fajult, hogy szexuális kapcsolat alakult ki Anna és a házaspár között. Ebből a viszonyból fokozatosan tudott csak kiszabadulni. Először azt sikerült elérnie, hogy a férfi ne legyen jelen az aktus alkalmával, a későbbiekben a nővel szemben kialakul ellenszenv olyan testi tüneteket produkált, amelyek megkönnyítették a menekülést.

Arra a kérdésre, hogy miért maradt ebben a bántalmazó kapcsolatban Anna azt válaszolta:

„Ez az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, és rendkívül nehéz megmagyarázni olyannak, aki soha nem volt hasonló helyzetben. A megközelítés alapvetően abban hibázik, hogy feltételezi az áldozat szabad döntését, pedig éppen ennek hiánya teszi áldozattá. Úgy kell elképzelni, mintha egy láthatatlan börtönbe lenne a személy bezárva, de éppen a falak hiánya által válik e fogság oly veszélyessé, hiszen mind az áldozat, mind a külvilág előtt letagadható.”

A két felnőtt elleni harc mindvégig meghaladta erejét, a tárgyiasítása odáig fajult, hogy a házaspár egymás ellen is megpróbálta felhasználni. Mint mondta:

„A férfi és a nő között is voltak feszültségek, féltékenységek, amiben próbáltak felhasználni engem egymás ellen, viszont ha az én szükségleteimről vagy jogaimról volt szó, olyankor mindig összezártak”.

Anna idővel rájött, hogy pedofília áldozata, ezt ugyan kezdetben nem tudta megfogalmazni, de a közelében nevelkedett egy kisgyermek és érezte, hogy ha azt valaki bántaná, „letörné” a kezét. Végül három éve sikerült egy olyan pszichológust találnia, aki megértette írásait és a hallgatását is.

Az egyik legfontosabb lépést a trauma feldolgozásában Az erőszak természetrajza című versének megírása jelentette, a vers már 2015-ben megjelent. Ez azt bizonyítja, hogy mindaz, amiről Follinus Anna beszél nem a #metoo kampány hatására fogalmazódott meg benne.